A Valentin-nap vagy Bálint-nap világszerte a szerelmesek napjává vált, de annak eredete a kereszténység előtti időszakokra nyúlik vissza. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Luperkália nevű termékenységi ünnepet, melynek része volt egy meztelenül futó ifjú pár rítusa és a hajadonok nevével ellátott cetlik bedobálása.

Egy legendás történet a harmadik századból származik, mely szerint egy Valentin nevű keresztény pap megáldotta a szerelmes ifjakat, melyért börtönbe került és kivégzése előtt küldött egy búcsúüzenetet, amit „A te Valentinod” aláírással fejezett be.

A Valentin-nap terjedése és átalakulása részben a keresztény egyház beavatkozásával történt. 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintra, a Luperkália ünnepének időpontjához közel, február 14-én emlékezzenek.

Az angolszász országokban a Valentin-nap a múlt század vége felé terjedt el, és azóta világi, szerelmes-ünnepként ünneplik. Ajándékok közé tartoznak a virágok, szerelmes üzenetek, csokoládék és romantikus vacsorák.

Különböző országokban különböző szokások élnek. Japánban például a hölgyek ajándékozzák meg a férfiakat csokoládéval, míg Dél-Koreában van egy „Fekete nap”, ami azoknak szól, akik sem február 14-én, sem március 14-én nem kaptak ajándékot.

Hazánkban a Valentin-nap relatív új szokásnak számít, de Bálint napjához több hiedelem is kapcsolódik, mint például a babérlevél a párnán vagy a szerelmes csók szerencsét hozó hatása. A népi hagyományok között szerepelnek olyan jóslások is, mint az almavágás és a madárhiedelmek.

A népi hagyományok szerint, ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés.

Fotó: pixabay