„Boldog Új Évet kívánni jöttem én,
Ennek a szép napnak sugárzó reggelén,
Legyen ünnep ez a nap kicsinek és nagynak,
Hozza meg a szabadságot minden jó magyarnak!
Harmatozzék mireánk istenáldás bőven,
Virradjanak szép napok ránk, ebben az Új Évben!”
„Boldog Új Évet kívánok ez új esztendőben,
Fehér kenyér dagadjon nyárfa tekenőben,
Bor, búza, békesség legyen mindig bőven,
Felejtsük el a patikát ez új esztendőben!”
(Gyűjtés LSA)
A régi időkben ilyen és ehhez hasonló versikékkel, rigmusokkal köszöntöttek be a fiúgyermekek a családokhoz, rokonokhoz az új esztendő első reggelén.
A palóc vidéken volt egy hiedelem, miszerint az új évet csak férfi vagy fiúgyermek köszönthette. Ezen a reggelen csak férfiember léphetett be először a házba, mert az asszonyszemélyek elvitték a szerencsét, de a férfiember hozta azt. Vajon ki tudná megmondani, honnan származott ez a hiedelem, ez a szokás, az időnek melyik távoli csücskéből, hogy századokon át megmaradt és íratlan szabály szerint ráhagyományozódott az emberi szokásokra? Lám, a szabadság eszméjének egy kicsi szikrája ott bújik a versike sorai között és a magyar szellem szabadságvágya tükröződik benne. De ott van a békevágy, az élet fenntartásához szükséges eledel bősége is. Ha béke van a földön, akkor van bor, búza és Isten áldása – gondolták a régiek, és ezt több évszázad tapasztalatából szűrték le maguknak.
Tudjuk, hogy az ember szabadságvágya örök és kitörölhetetlen mindaddig, amíg a régi hagyományait, szokásait őrzi és megtartja. De vajon van-e tökéletes szabadság, tökéletes béke itt, a Földön?
Új év, új fény, új erő – tartja a mondás. Ilyenkor mindig valami újat, valami jobbat, szebbet várunk az életünkben. Új eszmék, új irányvonalak születnek, és az emberek hajlamosak a régit elhagyni, elfelejteni. Pedig gyakran az új eszmék csak a régiből vedlettek újjá, hogy cifrábbnál cifrább köntösbe bújva tévesszék meg azt, aki vakon és kritikátlanul követi az újat. A különböző történelmi korok harcaiban a szabadság eszméjének megvalósítása vezérelte az emberiséget. De vajon sikerült-e megvalósítani a szabadság tökéletes eszméjét? Aligha. Mennyi kioltott emberi élet, mennyi fölösleges kifolyt vér csak azért, hogy a szabadság eszméjét megvalósítsák a földön.
Sajnos, az ember nem tanul, hiszen újra és újra fölöslegesen áldozza fel az emberi életeket a szabadság oltárán. Nem akarja megtanulni, hogy a szabadság eszméjét csak úgy tudja a béke oltárára helyezni, ha meg tud bocsátani embertársának. Nekünk, keresztényeknek megvan a forrás, amihez igazodhatunk. Ez Jézus tanítása, miszerint ne akarj embertársadnak olyat, amit magadnak sem szeretnél.
Az emberi társadalmak háborognak, hiú terveket kovácsolnak és gyakran az igazság, a béke, a szabadságvágy erőszakot szenved. Ha Jézus tanítását figyelembe vennék a nemzetek, az országok vezetői, akkor megvalósulhatna a földi béke és a szabadság, amely az evangéliumi tanításon nyugszik: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de óvakodjatok azoktól, akik nemcsak a testet, hanem a lelket is meg akarják ölni!”
És most, mit látunk, ha van szemünk a látásra? Jelenlegi világunkban az emberi lélek megsemmisítése folyik. Ezért nekünk, keresztényeknek nagy a felelősségünk, hogy az új esztendő minden napján, amely Isten jóságából ránk köszönt, figyeljünk a Szentlélek irányítására és tegyük meg, amire felszólít. „Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és gonoszsággal, fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni a lelketeket.” (Szent Jakab apostol levele 1,21-22)
Áldás, békesség és szeretet legyen velünk ez új esztendőben is!
Lőrincz Sarolta Aranka