„El tudnál képzelni engem a szószéken?” – kérdez vissza Évi, mikor arról faggatom, nem gondolkodott-e még a teológiai tanulmányokon. Természetesen, vágom rá azonnal. Azért, mert a tekintetéből, a gesztusaiból, mozdulataiból, szavaiból szinte sugárzik, mennyire imádja Istent. Bizalommal fordul hozzá. Mert annyira jó hallgatni, mikor beszél: megfontoltan, összeszedetten, érdekesen, felvillanyozóan.

S végezetül azért, mert a szeme, a szája, az egész arca mosolyog. Mindegy, hogy épp a bírósági élményeiről mesél-e vagy a Vasárnapi iskoláról. Mosolyog akkor is, amikor annyira fáradt, hogy legszívesebben csak elnyúlna az ágyon. Sok mindennel foglalkozik egyszerre: projekteket koordinál, néha pályázatot ír, gyermekeknek mesél Istenről, tanároknak a média veszélyeiről. Táncol, ötletel, állandóan fejleszti kreatív gondolkodását. Molnár Éva jól érzi magát a bőrében, mert megtalálta azt a munkát, azokat a lehetőségeket, melyekben igazán önmagát adhatja.

Elárulom az olvasóknak megismerkedésünk körülményeit: együtt jártunk felnőtt konfirmációra, ugyanazon a napon volt a keresztelőnk is, csupán pár másodperces eltéréssel. Emlékszem, a konfirmációt megelőző esti összejöveteleinkre az ügyvédi irodából siettél, sok táskával megpakolva. Most is onnan szaladtál az interjúra?

Szaladtam ugyan, de már nem az ügyvédi irodából. Nem dolgozom jogászként. Az egyetemet elvégeztem, gyakorlatot szereztem, a szakvizsgáim is letettem. De időközben úgy éreztem, mégsem ez az én helyem, nem ez az én utam. Szerettem volna máshol, másként folytatni. Isten elé vittem a kérdést, aki elvezérelt az Élesztő nevű keresztyén táborba. Ott megismerkedtem a színész Zámbori Somával és feleségével, Fazekas Ritával, akik bizonyságtételükről meséltek. Rita megemlítette, hogy szintén jogásznak tanult, ám idővel váltott, s ma már mediátorként dolgozik, mely szakma engem is nagyon érdekelt már régóta, el is végeztem a képzést Budapesten, a Partners Hungary Alapítványnál. Isten tehát válaszolt nekem, megerősített, megmutatta, hogy akár össze is kapcsolhatom az elvégzett tanulmányaim az új életutakkal.

Mit jelent a mediátor? Mivel foglalkozik?

A mediáció alternatív vitarendezési formát takar, konfliktuskezelésként is meghatározhatjuk. Ugyanúgy jellemző a szakmai életre, tehát a munkával kapcsolatos helyzetekben való alkalmazásra, mint a magánéleti bonyodalmak kezelésére. A mediátor két fél között közvetít, segíti a feleket abban, hogy mindkettejüknek megfelelő megállapodást tudjanak kötni. A mediátor az adott szerepben nem más, mint egy érzelmi tolmács.

Nem mediátorként hallottam azonban felemlegetni a neved, amikor két zseniális fiatalemberrel, Gál Lóránttal és Langschadl Mátyással készítettem interjút, akik a „Nem véka alá való” című református podcast szerkesztői. Miért emlegetett téged akkor Lóránt?

Mert jóban vagyunk. (nevet) Még a podcast létrejötte előtt leültünk páran a gyülekezetből: Gál Lóránt, Szuri András, Tóth Krisztián, aki akkor még beosztott lelkészként szolgált Komáromban, illetve jómagam. Elkezdtünk ötletelni, mivel lehetne megfogni, visszacsábítani a templomba az ifjúságot. Így jött egy nyári tábor ötlete, melyet megpályáztunk, nagy örömünkre, sikeresen. Ezután került a látókörünkbe a KultMinor pályázati kiírása, mellyel kapcsolatban Lóránt már személyesen keresett meg. Kérte, hogy legyek a segítségükre a „Nem véka alá való” podcast pályázatának megírásában. Maga az ötlet is nagyon tetszett, hiszen a covid alatt sok gyülekezeti tagot vesztettünk, és ennek a podcastnek pontosan az volt a célja, hogy a még köztünk lévők meséljenek életükről, bizonyságtételükről.

Mi az a TANDEM? Mivel foglalkozik? És mivel foglalkozol te ennél a szervezetnél? Egyáltalán hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Legelső találkozásom a szervezettel még jogászként volt: részt vettem egy rendezvényükön, kétszer is. „Mesterségem CíMERRE?” volt a címe, s ennek egyik standján, az „Élő könyvtárban” lehetett velem is találkozni. Ez egy pályaválasztási tanácsadás, vagyis inkább úgy jellemezném, hogy az épp pályaválasztás előtt álló fiatalokban még meglévő kérdéseket, bizonytalanságokat hivatott megválaszolni, eloszlatni. A szakember, mint nyitott könyv kerül a fiatalok elé, lehetőség adódik kérdezni, beszélgetni. Miután korábbi munkahelyemen, az ügyvédi irodában felmondtam, természetesen kerestem a megfelelő munkalehetőséget. Egy barátnőm hívta fel a figyelmem a TANDEM hirdetésére, amelyben irodai asszisztenst kerestek. Jelentkeztem, és sikerült bejutnom.

A TANDEM elsősorban tréningeket tart különböző témákban pedagógusoknak, szervezeteknek és diákoknak. Ilyen témák lehetnek például a pályaorientációs tanácsadás, a szervezetfejlesztés, csapatépítő tréningek. Az Élet játék, mely módszertani továbbképzés pedagógusoknak, de ugyanitt említeném meg az egyik legutóbbi tréninget, aminek Média Detektív volt a címe, és az internetes médiában megjelenő, adathalász átverésekre világított rá, adott hasznos útmutatót ezek elkerüléséhez. Jómagam projektkoordinátorként dolgozom, ami annyit tesz, hogy a nyertes pályázatok projektekké válnak, melyeknél az én feladatom azok megvalósulásának levezénylése. Ezen kívül most már én is részt veszek az ötletelésben, igyekszünk minél szélesebb rétegek számára érdekes akciókat, tréningeket kitalálni, megvalósítani.

Vasárnaponként pedig a Vasárnapi iskolát vezeted a református gyülekezetben. Van lehetőséged pihenni, kikapcsolni?

Életemet Isten kezébe adtam, és ő megmutatta nekem az utat: olyan munkahelyem lett, ahol nagyon szeretek dolgozni. Olyan egyéb elfoglaltságokat találtam, melyek örömet okoznak. Sok tervem van még, szeretném ezeket is megvalósítani. Jelenleg éppen azon dolgozom, hogy képes legyek meghúzni egy vonalat, hogy eddig, és ne tovább. Mert a túlvállalásnak nincs értelme, hiszen akkor semmit nem tudnék teljes erőbedobással csinálni. Szeretek táncolni, sétálni és a barátaimmal beszélgetni. De szerencsés vagyok, mert őszintén elmondhatom, hogy amivel jelenleg foglalkozom, azt igazán szenvedéllyel tudom csinálni. Fárasztó, de ez többnyire olyan jóleső fáradtság.

fotó: Molnár Éva archívuma