Bizony, ez a méltatlanság is megesett, méghozzá Rufus Vilmos angol királlyal, pontosabban már csak földi maradványain. Rufus Vilmos apja a híres Hódító Vilmos volt, aki 1066-ban Hastings mellett legyőzte Harold Godwinson királyt, és ezután még bő 300 évig normann királyok ültek az angol trónon. Mikor Hódító Vilmos 1087-ben meghalt, harmadik fia, Rufus Vilmos örökölte Anglia trónját. Nem volt problémamentes az uralkodása. Konfliktusba keveredett saját testvérbátyjával, Róbert normann királlyal, és ebből véres összecsapások bontakoztak ki, míg végül bátyjának engednie kellett. Vilmos ellen a főurak is fellázadtak, de a király kegyetlenül megtorolta az ellenszegülést. Egyik legfőbb problémája azonban az egyházzal akadt, méghozzá homoszexualitása miatt, bár egyes történészek inkább a biszexuális hajlamot tartják valószínűbbnek.

Ezért a canterbury érsek, a később szentté avatott Anzelm nyíltan és gyakran bírálta, ami az uralkodót igencsak feldühítette. Végül az érsek húzta a rövidebbet, és 1087-ben Rómába menekült. Vilmos nem bánkódott miatta, sőt, azonnal kisajátította a főpap birtokait. Sokáig nem élvezte a szerzett javakat, mert 3 évvel később, 1100. augusztus 2-án egy vadászaton máig tisztázatlan körülmények miatt 44 éves korában meghalt. A legvalószínűbb, hogy megölték, holttestére ugyanis egy szénégető talált rá úgy, hogy egy nyílvessző állt ki a testéből. Nem tudta mit tegyen, egy talicskára rakta, és betolta Winchesterbe. A szerzetesek szörnyen megrémültek a király teteme láttán, és minden szertás nélkül az egyik torony alá temették. Néhány év múlva a torony ledőlt, amiben Isten büntetését látták, amiért beszentelés nélkül földelték el az uralkodót.

Fotó: wikipédia