A szertartások és rituálék ősidők óta kísérnek minket, különösen a veszteség és gyász feldolgozásában. Halottak napja alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk elhunyt szeretteinkre és ezen nap rituáléja különösen fontos pszichológiai szereppel bír. 

A gyász szertartásai lehetőséget adnak az érzelmek kifejezésére és az emlékek méltó felelevenítésére, amire a mindennapok rohanásában kevesebb lehetőségünk akad. A gyertyagyújtás, a sírok díszítése vagy a csendes elmélkedés szimbolikus tettek, melyek segítenek megélni a veszteséget és elmélyítik az elhunyt emlékének megőrzését.

Pszichológiai szempontból a szertartások A szimbolikus jelleg segít keretet adni a gyásznak. Az ismétlődő mozdulatok, az évről évre visszatérő alkalmak megnyugtató állandóságot nyújtanak egy olyan időszakban, amikor az érzelmek változékonyak és megterhelőek. Emellett a közösségi részvétel is gyógyító hatású: az együttlét, a közös megemlékezés oldja az elszigeteltség érzését, mely sokszor társul a gyászhoz. A közös emlékezés által az egyén úgy érezheti, nincs egyedül a fájdalmában, és mások is osztoznak az emlékeiben, így enyhül a veszteség terhe.