Mai tanmesénk a megfelelési kényszerről szól.
Volt egyszer egy kis madár, aki boldogan repkedett az erdő fái között. Nem foglalkozott senkivel. Élvezte a repülés szabadságát. Egy nap találkozott pár csodaszép madárral és ekkor kezdődött minden… Bámulva nézte az ékes tollaikat, a gyönyörű, íves repülésüket. Elhatározta, hogy beáll közéjük, hogy ő is fenségessé válik. Ám ezek a madarak „bárkit” nem fogadtak csak úgy be. Azt mondták, hogy az igazi repülés nem az élvezetről szól, hanem a szél áramlatainak pontos követésében rejlik és csak akkor lehet igazán egy közülük, ha ő is így tesz. A kis madár nagyon vágyott a nagy madarak elismerésére, így elkezdte utánozni a többi madarat, de ahogy teltek a napok egyre fáradtabb és szomorúbb lett. Már nem érezte a szabadság örömét, és úgy tűnt, mintha elveszítette volna önmagát.
Egy nap a kis madár hirtelen megállt. Rájött, hogy a megfelelési kényszer miatt elfelejtette, miért is szerette annyira a repülést. Eldöntötte, hogy visszatér ahhoz, ami igazán boldoggá tette: a saját útját követni a levegőben, szabadon, ahogy a szíve diktálta. És amikor újra önmaga lett, a kis madár ismét boldog volt. Már nem érdekelte, hogyan néz rá a többi madár, hogy hová csatlakozik, hiszen megértette, hogy a valódi öröm és elégedettség nem mások elvárásainak való megfelelésben, hanem önmagunk elfogadásában és az általunk helyesnek vélt irány követésében rejlik.