Az idei Hajómalom Fesztivál egyik fő fellépője a Blahalouisiana volt. A zenekar Gútán is eljátszotta legnagyobb slágereit – felcsendült az Ott van a nap, a Túl távol, elég közel, és a Sokat bír is. A koncertrepertoárból nem hiányozhattak az idén megjelent Sötét villám album legjobb dalai sem - például a Faliórák, a Kedvenc rögeszmém, az Éllek túl, vagy a Hazudjunk egymásnak. A koncert előtt a zenekar énekesnője, Schoblocher Barbara adott interjút lapunknak.

Általában mi az első gondolatod, amikor felmész a színpadra, és meglátod a közönséget?

Mostanában az, hogy ne szúrjam el az első sort, legalább azt ne. Néha nagyon rá tudok stresszelni erre.

Nagyon sűrű a nyaratok, ahogy elnézem a koncertnaptárt. Hogy lehet minden koncerten jól teljesíteni?

Nem lehet. Próbálkozunk mindig, de el kell fogadni a kellemetlen tényezőket ilyenkor. Mindig az a cél, hogy a helyzethez és az aktuális lelki és testi állapothoz képest az ember a maximumot hozza ki magából.

A fesztiválszezonban van magánéleted?

Már jó sok éve csináljuk ezt, ezért megpróbáltam kialakítani egy élhető egyensúlyt az idő beosztását illetően. Nyilván a nyár sok fáradsággal jár. Ma hajnali öt óra után értünk haza, délután kettőkor keltem, hogy meglegyen a 8-9 óra alvás, hogy este újra tudjak énekelni, négykor felvett a busz, és ma már nem érek haza. Szerencse, hogy a párom, Andris szintén zenész, és ő is turnézik. Segítünk egymásnak, ahol tudunk – mindig készít nekem reggelit, kávét főz. Figyelünk egymásra, nem szólunk be a másiknak, ha rendetlenség van, mert tudjuk, az az oka, hogy egyszerűen nincs időnk.
A barátokra idén nyáron meglepően sok időm van. Igyekszem a koncertekkel egybekötni a baráti kapcsolatokat – jönnek a fesztiválokra, koncertekre, és ott töltünk időt.

Mi a legfontosabb dolog, amit a zenész szakma megtanított neked?

A zenész szakma sokkal nyitottabbá tett, és arra késztet, hogy elfogadóbb legyek azáltal, hogy lehetőségem nyílik különféle emberekkel találkozni. Megtanultam azt is, hogy nem csak az a valóság, ami az én fejemben létezik – szerintem ez a legnagyobb tanulság.

Miben méred a sikert?

A személyes megélés határozza meg. Abban mérem, hogy jól érzem-e magam, jó emberek vesznek-e körül, és ott vagyok-e, ahova elképzeltem magamat mondjuk egy évvel előtte. Ha azt érzem, hogy jó helyen vagyok, akkor azt sikernek könyvelem el, és ez mindenre igaz.

Azt érzed, hogy jó helyen vagy?

Is-is, de ebben mindig van fejlődési lehetőség.

Nemrég jelent meg a Körúttal közös Katona Klári Miért ne? dalfeldolgozásotok. Honnan jött az ötlet, hogy új köntösbe bújtassátok ezt a slágert? Mesélnél róla?

A Körút zenei projekt Genser András szerelemprojektje. Felhívtak, hogy lenne egy dal, ami rám van szabva. Átküldték a demót, ami az eredeti Katona Klári dal volt, meghallgattam, és nagyon belelkesedtem, egész este arra tomboltam otthon. Erdész Tominál vettük fel az éneket a dalhoz, ahol egyébként az új Blahalouisiana lemeznek az énekeit énekeltem fel. Nagyon izgalmas munkafolyamat volt, közben összebarátkoztunk, úgyhogy lehet, hogy lesz valamilyen folytatása. Andris említette, hogy van egy másik ötlete, amit majd megmutat.

Gondolkodtál valaha azon, hogy sok év múlva te is olyan ikon szeretnél-e lenni, mint Katona Klári, vagy akár a szintén nagy kedvenced, Kovács Kati?

Azon szoktam gondolkodni, hogy biztos nem úgy lehet eljutni erre a szintre, hogy az ember azt tűzi ki célnak, hogy ikon legyen, hanem egyszerűen csak csinálni kell. Az nagyon inspiráló, hogy látom, hogy ők ennyi idősen hogy csinálják – ebből rengeteget lehet tanulni.
Szeretnék én is annyira jól énekelni annyi idősen, mint most Kovács Kati, de nem vágyom az ő karrierjére. Az, hogy még mindig aktív, és így énekel, óriási dolog. Szeretném, ha annyi élményben lenne részem, mint neki. Rengeteg helyen járt a világban, és nagyon sokat letett az asztalra – ezt én is szeretném.

Melyik dalt ajánlanád azoknak, akik még esetleg nem hallották az új Blahalouisiana lemezt, a Sötét villámot?

Attól függ, hogy éppen milyen hangulatban van az ember. Én azért szeretem ezt a lemezt, mert nagyon sokféle hangulathoz lehet találni hozzá passzoló dalt. Az egész lemez egy érzelmi hullámvasút. Én egyben ajánlanám hallgatni, nem emelném ki egyik dalt sem. A Faliórák című szám érzelmileg nagyon különleges számomra, élőben a Sötét villám dalt nagyon-nagyon szeretem előadni. A Levegőnek, ha nézelt sokkal jobban szeretem hallgatni, mint játszani. Hogyha úgy táncolnék rá, mint amennyire élvezem, nehezebb lenne elénekelni a koncerteken, szóval vissza kell fognom magam.

Milyen újdonsággal készültök mostanában?

Valószínűleg hamarosan új klippel jelentkezünk. A szezont Budapesten, a Kobuciban fogjuk zárni, ahová szeretettel várunk mindenkit.

fotó: a szerző