A Dürer Versenyt immár 17 éve rendezik meg a Kárpát-medencében magyarul tanuló, matematika, fizika és kémia iránt érdeklődő diákok számára. A versenyen háromtagú csapatok indulhatnak. A verseny szabályzata értelmében legalább egy lánynak is szerepelnie kell a csapatban, ezzel is bátorítva a lányokat a természettudományos tantárgyak tanulására. A helyi fordulót Magyarország nagyobb városaiban szervezik meg, innen kerülnek a legjobban szereplő csapatok a miskolci Dürer döntőbe. Tekintettel arra, hogy ezen a versenyen igazán nehéz feladatokkal kell megbirkózni, már a döntőbe kerülés is komoly teljesítménynek számít. Gimnáziumunkban – a legnagyobb örömünkre – több diákunk is szeret nehéz fizikapéldákat megoldani, így három csapatunk is megmérettette magát a Tatán rendezett első fordulóban. A fizika mágusai nevű csapatunknak sikerült a bravúr, utazhattak Miskolcra! A csapat tagjai Tárnok Ede, Kovács Kristóf és Poló Zsófia voltak (Tatán a lány tagunk még Téglás Dorka volt, de ő, sajnos, nem tudott részt venni a döntőben). Diákjaink nem vallottak szégyent a döntőben sem, a 6. helyen végeztek! Sajnos a két másik csapatunknak nem sikerült a végső fordulóba jutnia, pedig ők is szép eredményt értek el. A 31 induló közül a Nem euklideszi csapat (Mészáros Ádám, Veres Benedek Zoltán és Žigo Boglárka) a 11., a DAS nevű csapatunk (Benes András, Halász Sámuel és Slezák Dóra) pedig 15. helyezett lett. Minden fizikusunknak sok szeretettel gratulálunk! A döntőben szerzett élményeire Zsófi így emlékszik vissza:

Csütörtök:

Kora délután keltünk útra a döntő helyszínére, Miskolcra, pontosabban Miskolctapolcára, ahol a sok autózás után elfoglaltuk a szállásunkat. Itt egy gyors, a másnapot illető egyeztetés után nyugovóra is tértünk, hogy a másnapi megmérettetésre minél frissebbek legyünk.

Péntek:

A döntő első fordulójának reggelén kissé izgatottan ébredtünk és indultunk a versenyre, amely a Földes Ferenc Gimnáziumban került megrendezésre. Az éhségünk csillapítása egész héten a gimnáziummal szemben lévő Minorita Menza feladata volt. Miután megreggeliztünk, minden kategória elfoglalta a versenyzésre kijelölt termét, és egy rövid megnyitó után kézhez is kaptuk az elméleti feladatsort, amelynek a kidolgozására 3 óra állt rendelkezésünkre. Ekkor már szerencsére az izgatottság helyett sokkal inkább a fizikapélda megoldási vágyától való túlfűtöttséggel tudnám jellemezni a hangulatot. A 180 perces megpróbáltatás után, enyhén meggyötört tekintettel battyogtunk át a menzára, hogy ne csak a feladványok megfejtésére irányuló éhségünk csillapodjon. Ebéd utáni program az egyetemekről szóló beszélgetés volt, mely során az egyetemista szervezőink meséltek a felsőoktatási intézmények képzéseiről és lehetőségeiről. Még vacsora előtt kedvenc kékpólósaink (a szervezők) egy általános kérdésekkel teli szórakoztató kvízzel készültek a számunkra. A vacsorát követően, kikapcsolódás gyanánt a Miskolc szívében található Kamaraszínházba látogattunk, és megnéztük az Anyegin c. balettelőadást. A darab végeztével visszatértünk a szállásunkra, ahol egy rövid napösszegzés után álomra hajtottuk fejünket.

Szombat:

A második versenynap is hasonlóan indult, mint az első, annyi különbséggel, hogy ezen a napon egy mérési feladatot végeztünk el, amelyre 90 percet kaptunk. Munkánk befejeztével, valamint a szokásos menzás korzózást követően városnézésre indultunk. A belvárosban, azon belül is a 19. századot idéző sétálóutcán bolyongva találtunk egy csomó hangulatos helyet, többek között könyvesboltokat, cukrászdákat és kávézókat, valamint a Miskolci Nemzeti Színházat. Visszaindulás előtt betértünk egy kisebb, de annál otthonosabb cukrászdába, ahol sütievés közben beszélhettük ki magunkból az elmúlt másfél nap élményeit. A gimnáziumba visszaérve kezdetét is vette a következő napirendi pont: az akadályverseny. A döntő egyik legnépszerűbb programjaként számon tartott megpróbáltatáson 10 fős csapatokokban versenyeztünk. Az iskolán belül különböző állomásokat alakítottak ki a szervezők, amelyek közül mindegyiken többféle képességünket találó és vicces feladatokkal tették próbára. Az est utolsó állomása a licit volt, ahol számos kisebb és nagyobb eszmei vagy valós értékű tárgyakra licitálhattunk a verseny „hivatalos fizetőeszközével”, a Dürer Dollárokkal. Ezeket a dollárokat szabadidős programok alkalmával lehetett gyűjteni, társasjátékozásokkal, rejtvényfejtésekkel, az akadályversennyel és a kvízzel. Az estét egy, a szálláshelyünk közelében lévő parkban tett sétával zártuk.

Vasárnap:

Ébredés után, könnyes búcsút véve a szállásunktól, továbbá az utolsó reggelink során a menzától, megkezdődött a megoldások ismertetése. Megnézhettük a pénteki és a szombati megoldásaink javított formáját, és ha valamit nem értettünk, volt lehetőségünk rákérdezni, esetleg megvédeni a gondolatmeneteinket. Még az eredményhirdetés előtt újra lehetőséget kaptunk dollárjaink elköltésére a Licitboltban. Egy tőzsdére emlékeztetően mozgó árfolyamokkal dolgozó bolt volt, ahol kisebb ajándékokat vásárolhattunk. A döntő utolsó programja a kiértékelés volt. A díjak átadása után, tudva, hogy hosszú út áll előttünk, élményekkel és tapasztalatokkal telve indultunk haza.

Poló Zsófia, A fizika mágusai csapat tagja és Hevesi Anikó fizikatanár

Fotó: szerzők