A 21. század emberének fogalma sincs a régi idők népszokásairól, mintha egy időgép útjában elveszett volna. Azok a varázslatos hagyományok, ahol a magyar nép szellemisége és kultúrája virított, mostanra olyan eldugott sarkokba szorultak, mint egy elveszett zokni a mosógépben. Most inkább az okos kütyük és az instant levesek jeleskednek az életünkben, és az ünnepek is inkább egy online kosárra kattintással kezdődnek, mint egy jóféle malacvágással. Jaj, régi idők, mi történt veled?

Csemegézzünk egy kicsit a népi hiedelmek világából:

„A pók mint időjós. Ha az idő esőre fordul, vagy szél és vihar jelentkezik, akkor a háló köteleit rövidre fonja a kis pók. Midőn szép időt vár, hosszúra ereszti azokat. Ha a pók dologtalanul nyugszik, esőt érez. Ha esős időben szorgalmasan dolgozik, jó időt vár. A pók minden 24 órában változtatja hálója alakját. Ha ezt este végzi, szép éjszaka következik.”

/FG,1861/

„Ha a madarak tollaikat tisztítják, ha fészkükbe sietnek, ha erősen fürödnek, szárnyaikat nagyon csattogtatják; ha a bolhák latorkodnak, a vakondokok erősen túrnak, az apró legyek mardossák szemedet; ha az ökrök szőrüket visszanyalják és az égre ásítanak, első lábukat harapják, a macskák lábaikkal fejüket mossák; ebeknek hasuk korgása, berkeknek ropogása, harangszónak messze hallása; ha a füst nem egyenesen megy ki a kéményből, hanem alant tekereg, a halak a vízben játszanak és fölfelé fickándoznak, mindezek esőt jelentenek.”

/Madarassy : Magyar népi meteorológia/

Fotó: pixabay