Régen az uraság cselédházakat épített a birtokán robotoló emberek családjának. Az esetek többségében a gazdasági épületek közelében, vagy a falu szélén. A múlt század ötvenes éveinek elején beindult erőszakos szövetkezetesítést követően a fellendülőben levő szövetkezetek lakóházakat építettek alkalmazottaik részére. A „kolhozosítással “nehezen megbékülő, sokáig egyéni gazdálkodó ismerősöm mondogatta annak idején a falujukban is felépült hatlakásos társasházra, hogy az csak egy modern cselédház.

A rendszerváltás magával hozta a közös gazdaságok felbomlását, jobb esetben azok egy részének, részlegének privatizálását. Legtöbb helyen a társasházban lakók elfogadható áron megvásárolták a lakóházat, de volt, ahol valamilyen oknál fogva kiköltöztek belőle. Ez történt az egykori nagydaróci földműves-szövetkezet bozitai részlegén a múlt század 70-es éveinek végén elkészült társasházzal is.

Nincs tudomásom arról, hogy mikor és miért hagyták el a lakók a képen látható ingatlant, amely legalább húsz, vagy ha nem több éve ott áll lakatlanul. Hogy új tulajdonosa, mert kell, hogy legyen, miért hagyta enyészetnek indulni, nem tudom.

Arról nem is szólva, hogy a falu végén, közvetlenül az út mellett árválkodó épület látványnak sem éppen szívderítő.

fotó: a szerző