Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus, közismertebb nevén Nero császár (eredeti neve: Lucius Domitius Ahenobarbus), a Római Birodalom utolsó uralkodója volt a Iulius–Claudius-dinasztiából.

Nero 37. december 15-én született Antiumban, és 68. június 9-én halt meg Rómában. Uralkodása 54. október 13-án kezdődött, amikor nevelőapját, Claudius császárt követte a trónon. Nero Caligula unokaöccse, Claudius fogadott fia, Cnaeus Domitius Ahenobarbus és az ifjabb Agrippina gyermeke volt. Nero az ókori történelem egyik legismertebb császárává vált.

Apja a Domitia gens tagja volt, amely az eredetileg plebejus köztársasági családok közé tartozott. Nero édesanyja, az ifjabb Agrippina, Germanicus lánya és Caligula császár testvére volt, így származása által mind Augustus, mind Marcus Antonius leszármazottjának tekinthető.

Nero gyermekkorát nehéz körülmények jellemezték. Anyját Caligula száműzte, apja pedig Nero hároméves korában meghalt. A kisfiút nagynénje, Domita Lepida nevelte, később azonban visszakerült anyjához, amikor Claudius császár trónra lépése után Agrippinát visszahívták Rómába. Agrippina célja fia hatalmának biztosítása volt, amely érdekében gazdag új férjet választott, és Nero örökségét is növelte. Nero tanítói között szerepelt Lucius Annaeus Seneca, a neves filozófus, aki jelentős hatást gyakorolt rá, valamint görög származású mesterek, akik a csillagászat és filozófia alapjaival ismertették meg. Claudius hirtelen halála egyesek szerint Agrippina-nak köszönhető, aki megmérgezte, hogy Nero császári trónra léphessen 17 évesen.

Nehezen tűrte anyja befolyását, ezért meggyilkoltatta Agrippinát. Hatalma korlátlanná vált. Nero nem csupán politikusként, hanem művészként is hírnevet szerzett magának. Nero uralkodása véres tisztogatásokkal folytatódott. Az elégedetlenség 68-ban lázadásban csúcsosodott ki. Nero a lázadók elől menekülve öngyilkosságot követett el. Utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Micsoda művész vész el velem!”

Fotó: Flickr, Wikipédia