Egy kicsit szenzációhajhász is a cím, mert egyáltalán nem a mai kor mindennapjainak témájáról van szó, amikor az emberi szabadságjogok közé sorolják, hogy ki milyen neműnek tartja magát. Lelke rajta, aki szembe száll a természettel, sok sikert neki! Amiről beszélünk, egy középkori királyi gyakorlat, amellyel az uralkodó jogilag kizárólag egy fiúörökös nélkül maradt család nőtagját a férfiakat megillető jogokkal ruházott fel. Ez lehetett a család leánya vagy éppen ez elhunyt nemes nővére is. Abban a korban ugyanis a vagyon öröklése fiúágon folytatódott, és ha nem volt férfi örökös, a családot kihaltnak nyilvánították, és az utolsó férfisarj temetésekor az ősi családi címert fejjel lefelé fordították.

Nem beszélve arról, hogy később az ősiség törvénye, amelyet Nagy Lajos király vezetett be, ezt a joggyakorlatot akként erősítette meg, hogy a magvaszakadt nemes birtoka a koronára szállott. Ám ha a király akarta, a família egy vagy több női tagját is fiúsította (praefectio), és akkor minden úgy ment a maga útján, mintha az öreg nobilitásnak egy daliás fia vitte volna tovább a vérvonalat. Először Károly Róbert gyakorolta ezt a kegyet a Gersei családdal 1332-ben, miután minden férfit legyilkoltak, és csak Margit nevű leányuk maradt életben. Margit – most már a törvény szemében férfiként – továbbvitte a szépen csengő nemesi nevet, és vele persze a vagyont is. A királyi hatalom aztán a történelem folyamán időről időre kikovácsolta a fából ezt a vaskarikát…

Fotó: Wikipédia