„Ne várj senkire, hiszen az idő sem vár”. Ez az idézet jött velem szembe ma este az interneten. Rögtön tudtam, hogy erről írnom kell, hiszen ez egy erőteljes gondolat. Motivál, cselekvésre sarkall és emlékeztet az élet mulandóságára. Az idő az egyik legértékesebb erőforrásunk, amely soha nem áll meg, és minden pillanat egy új lehetőség a döntésre, a fejlődésre, az élet élvezetére. Viszont a múlt elmúlt, tehát sosem jön vissza az a másodperc vagy perc, így veszteség is lehet, ha rosszul használjuk. Ha arra várunk, hogy mások megtegyenek helyettünk bizonyos lépéseket, vagy addig halogatjuk a saját döntéseinket, könnyen elszalaszthatjuk a pillanatot. A halogatás gyakran kényelmes megoldásnak tűnhet, hiszen a változás félelmetes. Azonban az idő múlásával és vele párhuzamos passzivitásunkkal értékes lehetőségek csúszhatnak ki a kezünkből. Felelősek vagyunk a saját időnkért és a hozott döntéseinkért, hogy mire fecséreljük el azt. Az élet ritkán megadatott lehetőségei már sosem térnek vissza, ha nem vigyázunk az életünk elmúlhat anélkül, hogy valóban éltünk volna.