Napjainkban elterjedt szupergyümölcs, a datolyaszilva története


A datolyaszilva már régóta része az európai és mediterrán konyhaművészetnek, bár ázsiai eredetű, egyik fajtája Európában is őshonos. A görögök Zeusz tüze néven tisztelték ezt a gyümölcsöt. Másik elnevezése a Khaki. A kínai gyógyászatban a ka (lélek) és a ki (energia) szavakból alkották nevét. Az elnevezés miatt Ázsiában spirituális kapcsolat fűződik a datolyaszilvához, amelyet a családi oltárokon ajánlottak fel a halott lelkek számára.

A datolyaszilva a Távol-Keleten a gyógyászatban is kiemelkedő szerepet kapott, alkalmazták agyvérzés, agyhártyagyulladás, hajhullás, szájsebek, valamint légúti betegségek kezelésére. Köptetőként és emésztőrendszeri panaszokra is használták, hatékony vérszegénység ellen. Manapság a rákterápia egyik természetes kiegészítőjeként tartják számon a benne található nátrium, vas, kalcium, folsav és C-vitamin miatt.

Ez a narancssárga színű, barack méretű gyümölcs külsejében a szilvára, pontosabban annak egy változatára, a ringlóra emlékeztet. Vásárláskor érdemes sérülésmentes példányokat választani, az éretlenebbek is megérnek otthon. Fogyasztásra a teljesen puha, érett datolyaszilva az ideális. Az érett gyümölcs hűtőben legfeljebb 1-2 napig tárolható.

A datolyaszilvát leggyakrabban nyersen fogyasztják, meghámozva vagy félbevágva, kanállal kikanalazva a húsát. Ízesítőként remekül illik tej alapú desszertekhez, például túrós vagy tejszínes krémekhez. Emellett lekvárt, fűszeres mártásokat készítenek belőle, és italokhoz, például turmixokhoz, smoothie-khoz, koktélokhoz is használják. Ázsiában hagyományosan szárítják, de bort, likőrt is készítenek belőle.

fotó: Pixabay