Milyen jó egy olyan sikersztoriról beszámolni, amit nem kell külön bemutatni! Nincs szükség arra, hogy visszakeressünk a múltban, hogy feltegyük a mikor, hol, milyen céllal kérdéseket. Hogy nem ütközünk „Colombo felesége” szindrómába, amikor mindenki tudja, hogy egy adott dolog létezik, de még senki sem látta, nem találkozott vele. Ó, nem! A TANDEM-re éppen az ellenkezője igaz: az ember lépten-nyomon belebotlik egy oktatási intézménybe, egy diákönkormányzatba, egy friss diplomásba vagy akár egy előadásba, amelynek közvetve vagy közvetlenül köze van a szervezethez. Egészen meseszerű a története: egy maroknyi fiatal egy szép reggelen arra gondolt, mi lenne, ha? A különbség köztük és sok más álmodó között csak annyi, hogy ők nem álltak meg a „ha”-nál. A komáromi Zichy-Pontban a TANDEM alapítócsapatának két tagja, Urbán Péter tanár, oktatási-módszertani szakember, kommunikációs tréner és felesége, Molnár Kriszta szociológus, coach voltak a Mi, komáromiak rendezvénysorozat vendégei.

Az est házigazdája, s egyben a házaspár beszélgetőpartnere Kiss Réka volt, akinek arra a kérdésére, milyen érzéseket váltott ki belőlük a felkérés, hogy közönség előtt ne csak a munkájukról, hanem önmagukról, találkozásukról, konfliktusaikról, házasságukról, családalapításukról is beszéljenek, Molnár Kriszta nevetve válaszolta, hogy megdobogtatta a szívét a felkérés:

„Híres akarok lenni, úgyhogy mindenképpen előtérbe került a gondolataimban a bulvárfaktor is, azonban vonzott a helyzet és a lehetőség, ugyanis házaspárként még nem jelentünk meg közös előadásban.”

Sok szerelmespár elmondhatja ugyanazt a történetet, hogy kapcsolatuk a közös munkahelyen kezdődött, alakult át kollegialitásból barátsággá, vagy ezt a részt akár kihagyva, azonnal párkapcsolattá. Kriszta és Péter esetében azonban ennek az útnak is megvolt a maga pikantériája:

„Kriszta súlyos etikai vétséget követett el, ugyanis kikezdett a csoportjának egyik tagjával!” – emlékezett vissza kacagva Urbán Péter a tanfolyamra, ahol ő résztvevőként volt jelen, Kriszta pedig trénerként. Felesége nem cáfolta ezt a mondatot, bár hozzátette, nem azonnal alakult át a kapcsolatuk mélyebbé, érzelmekkel telítetté, ugyanis először csak befényképezték egymást maguknak, és csupán munkafronton folytatták a kapcsolódást, bár gyorsan felszínre került, milyen jól megértik egymást. Elmondták, sok konfliktusuk volt, de összetartotta őket a „közös gyermek”, mely ekkor még nem tanult járni vagy beszélni, mert nem élő emberke volt, hanem a TANDEM maga.

„Én gazdasági, Kriszta pedig szakmai vezetőként dolgozott, és így utólag egészen biztosak vagyunk benne, hogy a projektek eredményessége éppen abból fakadt, hogy már párként is mindig végigvittük a vitáinkat” – mesélte Péter.

Szinte már naivan romantikusnak tetszik az ok, ami életre hívta a TANDEM-et: alapítói meg akarták változtatni a társadalmi rendszert, annak is elsősorban az oktatás-nevelési vonalát.

„Volt egy erős élményünk: a nem formális nevelés olyan szintű személyiségfejlesztést ad a fiataloknak, ami teljesen más világlátást, szabadságfokot eredményez. A TANDEM egy mozaikszó, jelentése: Tudatos, Alternatív, Nem formális, Dinamikus, Emberközpontú, Megerősítő. Az egyik fő projektünk volt a Dinamit, amit diákönkormányzatoknak rendeztünk, megmutattuk a diákoknak, hogyan tudnak tudatos állampolgárrá válni. Lehet, hogy klisének hangozhat ez a kifejezés, de nem az! Arra mutattunk rá, mennyire fontos a saját magukért való felelősségvállalás. Ha valami nem tetszik az iskolában, annak mindennapi rendszerében, lehet panaszkodni, ám ettől még semmi nem oldódik meg, pláne nem fordul jobbra. Vagy fel lehet szólalni, terveket lehet szőni, ezeket prezentálni, és akkor már partnerként fogja őket kezelni az intézmény vezetősége” – emlékeztetett Péter.

Az Élő Könyvtár ma is olyan projektje a TANDEM-nek, amelyet sokan, sokszor felemlegetnek, hiszen teljesen alternatív módszerekkel nyújtott kiváló pályaválasztási tanácsadást a középiskolásoknak.

„Nagy a diákokon a nyomás, rengeteg az elvárás, jövőjükkel kapcsolatban olyan döntést kell hozniuk, ami rá fogja nyomni a bélyegét a későbbi életükre, így ez a döntés egyáltalán nem motivál, sokkal inkább szorongást idéz elő. Mi máshonnan közelítettünk. Például beöltöztettük a diákokat talárba, bőrkötéses diplomát nyomtunk a kezükbe, és készítettünk róluk egy fotósorozatot: nézzék meg, hogyan mutatnak majd friss diplomásként. Hihetetlen, hogy ilyen apróság mennyire képes motiválni az agyat, és szinte lökni előre a fiatalokat” – tudtuk meg Krisztától.

Az Zichy-Pont megtelt az Urbán-Molnár házaspár beszélgetős programon, ami nem véletlen, mert, ahogyan cikkem elején is említettem: sikersztori az övék, nemcsak a TANDEM-ben, hanem házasságukban is. Közös megjelenésük a közönség előtt engem leginkább magára a TANDEM-re emlékeztetett: meglepő volt, formabontó, rendhagyó, dinamikus és mindenképp megerősítette a közönséget abban, hogy merni kell nagyokat álmodni!

fotó: Pézman Zoltán