ARCHÍV: Mádi Piroska színésznő színházi társulata, az MP Produkció a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban járt. A világ legtöbbet játszott vígjátékát hozták el a dunaszerdahelyi közönségnek. Az sikerelőadás címe Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban, melyet teltház előtt játszottak. A darabban Bozsó Péter, Suhajda Dániel, Köllő Babett, Deutsch Anita, Fodor Zsóka és Mádi Piroska szerepel. A színpadra lépés előtt Köllő Babett színésznő mesélt a darabról, illetve Párizsról, álomszerepről és televíziózásról is.

Mióta játszol Mádi Piroska társulatában? Mit kell tudni rólatok?

A Boeing, Boeing-et körülbelül 4-5 éve játsszuk. Mádi Piroska az előadás szervezője, ő a darab birtokosa, illetve játszik is benne. Nagyon szeretem a kollégáimat, az egész csapat zseniális. Egyébként ez egy nagy televízióssorozat-találkozó, hiszen Deutsch Anita és Fodor Zsóka a Barátok Köztben, Suhajda Dani és Bozsó Péter pedig a Jóban Rosszban sorozatban szerepelt. Mikor még mentek ezek a sorozatok nagyon nehéz volt egyeztetni a darabbal kapcsolatban, nem is engedték el őket fellépni velünk, csak a végén. Sok éve játsszuk a darabot, de még sosem vesztünk össze, pedig rengeteg időt töltöttünk már együtt. Ez a világ legtöbbet játszott vígjátéka, film is készült belőle, ami számos díjat bezsebelt. Három stewardessről szól, akik ugyanannak a férfinak a menyasszonyai, de nem tudnak egymásról. Mindig valaki felszáll, valaki leszáll, ám egyszer csak véletlenül egy lakásba kerül mindhárom nő. Nagyon jó helyzetkomikumok vannak benne, zseniális előadás. A vírus alatt abbahagytuk, de most újra visszük a darabot különböző városokba. Én csak ebben az egy darabban játszom jelenleg, ezt tartottam meg magamnak érzelmi okok miatt. Körülbelül két éve nincs már időm színdarabokban szerepelni. Két színházhoz is hívtak Pesten, de nem tudom vállalni a televíziózás miatt. Nehéz lenne, mert általában minden próbaidőszak egy hónapig tart, ami nagyon sok.

Te az egyik stewardesst, Judith-ot játszod. Milyen karakter ő? Könnyű vele azonosulni?

Én a svájci német Judith szerepét játszom, a másik két stewardess Janet (Deutsch Anita) és Jaqueline (Mádi Piroska). Judith egy szeleburdi, szenvedélyes csaj, aki nagyon vágyik a szerelemre, szeretne boldog lenni, és egyébként meg is találja végül a boldogságot. Egyáltalán nem nehéz vele azonosulni, nem egy Shakespeare-mű, nincsenek benne nagy megfejtések. Rettentően humoros előadás, nagyon jól meg van írva. Rengeteget nevetünk már a szövegösszemondáskor is, ezerszer hallottuk ezeket a poénokat, de még mindig meg tudjuk egymást nevettetni. Előfordult már, hogy előadás alatt annyira röhögtünk, hogy nem tudtuk folytatni a szöveget, viszont ebbe a darabba ez is belefér.

A történet Párizsban játszódik. Jártál már ott?

Igen, jártam már Párizsban. Nem indult jól, emlékszem, hogy lefoglaltuk az utat a férjemmel és végül nem tudtunk elmenni, mert megtámadta őt egy vírus, csak másfél hónappal később sikerült eljutnunk. Nyár volt és ott kérte meg a kezemet, ezért nekünk ez ilyen szerelmi város. A Sacré Cœur-bazilikában voltunk, egy férfikórus énekelt, az egész nagyon teátrális volt. Észrevettem, hogy keres valamit a táskájában, mikor elővette a dobozt ránéztem és akarta volna mondani, amit begyakorolt, de én annyira zavarban voltam és közbeszóltam: „Jó, jó, igen”. Igazából ennyi volt a lánykérés, sosem tudtam meg, hogy szegény mit akart mondani. Nem vagyok egy romantikus típus, ilyen helyzetekben kényelmetlenül érzem magam. Már 17 éve élünk boldogságban, én azt gondolom, hogy egy kapcsolat működéséhez nem szükséges papír. Nekem a nagy esküvő és a szép nagy ruha sem volt fontos. Ennek pedig valószínűleg az az oka, hogy rengeteg olyan darabban, operettben játszhattam, amiben nagy estélyiket viseltem, és akármikor felveszek egy ilyen ruhát, azt érzem, hogy dolgozni megyek.

Mi az eddigi kedvenc szereped?

Gyakorlatilag az operettirodalom összes szubrett szerepét eljátszottam már, amellett rengeteg vígjátékot, zenés darabot és musicalt, de nincs kedvencem közülük. Mindegyikre úgy gondolok vissza, hogy nagyon kellemes játék volt.

Létezik számodra álomszerep, amit még mindenképp szeretnél eljátszani?

Van olyan, amit még nem játszottam el és szeretnék, de ezt valószínűleg soha nem fogom már megkapni, a külsőmből adódóan sem. Egy drámai szereplőről van szó, Bánk bán Gertrudisáról. Prózai színésznek készültem mindig is, nagyon drámai vénám volt. 12-13 évesen Stendhal, Tolsztoj, Victor Hugo voltak a kedvenceim, amikor szünet volt az iskolában két tanítási óra közt én nem a többiekkel voltam, hanem könyveket olvastam. Mély érzésű gyerek voltam, nagyon szerettem József Attilát, később Adyt. Egyértelmű volt számomra, hogy prózai színész leszek, nem gondoltam, hogy elmegyek a könnyedebb vonal irányába. Talán csak egyszer játszottam mély, drámai szerepet, Füst Milántól a Lázadó női szerepét, de akkor még fiatal voltam.

Van színész példaképed?

Melissa McCarthy-t mondanám, mert akármilyen szerepben láttam őt, lehengerlő volt. Szeretem az energiaszintjét.

A színházon kívül mivel vagy elfoglalva jelenleg?

A televíziózás teljesen lefoglal most, de még előre nem árulhatok el semmit. Ugyanannyit fognak látni a nézők idén is, mint tavaly, ezt ígérhetem.

Játszottál már valaha itt nálunk?

Egyszer már jártam itt, a Hippolyt, a lakájt játszottuk. Sajnos még nem láttam semmit Dunaszerdahelyből, mert amikor megérkezünk, már teljesen sötét van, az előadás után pedig sietünk haza. Régen ételek alapján azonosítottuk a művelődési házakat, például, hogy hol kaptunk finom rántott húsos szendvicset vagy pizzát. (nevet)

Miért fontos, hogy az emberek járjanak színházba?

Nem élünk egyszerű időket, mindenkinek megvan a maga baja. Sajnos ritkán adatik meg, hogy van pár óra, amikor teljesen ki lehet kapcsolódni, és elfelejteni mindent. Arra az időre, míg az előadáson vagy, más ember lehetsz, mi alkotók is és a nézők is. Kint hagyja az ember a színház előtt a problémáit, bejön és jöhet a szórakozás.

fotó: a szerző