Toxikus kapcsolatban lenni fájdalmas, mégis sokan újra és újra képesek ugyanazokat a káros mintákat követni. Miért vonzódunk azokhoz, akik bántanak, és miért olyan nehéz kilépni egy ilyen kapcsolatból? A válasz gyakran a gyermekkori mintákban és a kötődésben rejlik.

A gyermekkori tapasztalataink nagyban meghatározzák, hogyan kapcsolódunk másokhoz. Ha a szeretetet kiszámíthatatlan vagy feltételes módon tapasztaltuk meg, később is hajlamosak lehetünk olyan kapcsolatokba lépni, amelyekben az elfogadásért küzdeni kell. Ez a „megmentő” vagy „jóváhagyásra vágyó” szerep gyakran toxikus kapcsolatokat eredményez.

A pszichológiai kötődés, különösen, ha érzelmi manipulációval vagy bizonytalan viselkedéssel párosul, tovább mélyíti a ragaszkodást. A „jó pillanatok” reménye, amikor a partner éppen kedves vagy szeretetteljes, erősítheti a maradást. Az ilyen dinamikában az agyunk dopamint termel, ami függőségszerű állapotot hozhat létre – emiatt érezzük úgy, hogy nehéz elszakadni az adott személytől.

Hogyan léphetünk ki?

Az első lépés az önismeret: megérteni, hogy miért ismétlődnek ezek a minták az életünkben.

Ha nem tudunk egyedül dűlőre jutni ebben, akkor jöhet a terápia. A szakember segítségével történő munka segíthet feldolgozni a múlt sérüléseit és új, egészséges kötődési mintákat kialakítani bennünk. A terápiás munka mellett saját értékünk felismerése és a határaink meghúzása szintén kulcsfontosságú.

Egy rossz kapcsolatból való kilépés nehéz, de lehetséges. A változás azzal kezdődik, hogy felismerjük: megérdemeljük a tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolódást.