Képzeljünk el egy fárasztó napot, amikor hazafelé igyekszünk az autónkban. Egyszer csak a rádióból megszólal gyermekkorunk kedvenc zenéje, minket pedig elönt a nosztalgia, a megmagyarázhatatlan boldogság érzése.

Ehhez bizony a memóriánknak lesz köze. Az emlékek felidézésekor implicit és explicit memóriát különböztetünk meg. Az explicit memória, amikor akaratlagosan felidézünk egy cselekvést. Emlékszünk bizonyos eseményekre, emlékszünk hová tettük a lakáskulcsot, sőt még az is eszünkbe jut a boltban állva, hogy mi található a hűtőnkben. Másik emlékezeti rendszerünk az implicit memória, amely előhíváskor nem igényel tudatos erőfeszítést. Itt tárolódnak például a különböző érzések, érzelmek, melyeket – jelen példában – a zenehallgatás idéz elő.

Miért pont fiatalkorunk zenéi?

Általában 10-20-s éveink dalai maradnak meg a fejünkben, mert ebben az időszakban sok új tapasztalatot szerzünk, függetlenné válunk. Ilyenkor az ember életében sok az első dolog és ettől az élet színessé válik. Később szürkébbnek láthatjuk a hétköznapokat, hiszen a harmincas, negyvenes éveinkben már lenyugszunk.