Mindenszentekhez közeledve a halál és elmúlás témaköre közelebb kerül hozzánk gondolatban. A haláltól való félelem, vagy másként tanatofóbia, mélyen gyökerező érzés. Az elmúlás bizonytalansága természetes módon szorongást kelthet. 

Halottak napja közeledtével még inkább előtérbe kerülnek ezek a kérdések, hiszen szeretteink elvesztése emlékeztet minket saját mulandóságunkra is. A haláltól való félelem gyakran a kontroll elvesztéséből fakad, mivel nem tudjuk, mikor és hogyan ér véget az életünk. Mások számára az ismeretlentől való félelem dominál – nem tudjuk, mi következik az élet után, vagy egyáltalán, vár-e ránk valami. Azok, akik erősen kötődnek szeretteikhez, a kapcsolat megszűnésének gondolatával is küszködhetnek, vagy, hogy szeretteik, hogy birkóznak majd meg az őket érő gyászába. A halállal kapcsolatos félelmeink intenzitása függ az egyéni tényezőktől: például vallási meggyőződések, spirituális nézetek vagy személyes tapasztalatok mind befolyásolhatják azt, hogyan tekintünk az elmúlásra.

Érdemes megpróbálnunk elfogadni az élet végességét, hiszen a halál természetes része az élet körforgásának. A tudatos jelenlét gyakorlása segíthet abban, hogy az itt és most örömeit éljük meg, és ne a távoli félelmekkel foglalkozzunk. Az érzelmeinkről való beszélgetés – akár szakemberrel, akár barátainkkal – szintén felszabadító lehet, hiszen a kimondott félelmeink tárgyiasítva lesznek, így veszíthetnek az erejükből.