A közmondás, amely szerint “madarat tolláról, embert barátjáról” általában arra utal, hogy az emberek hajlamosak másokat megítélni barátságaik alapján, ugyanúgy, ahogy a madarakat a tolluk, kinézetük alapján.  A külső megjelenés, a sztereotípiák és az első benyomások néha félrevezetőek lehetnek, és az igazi személyiség csak idővel és alapos ismeretség után állapítható meg.

Ha pszichológiai szempontból nézzük abban talán megegyezhetünk, hogy az emberek hajlamosak a kognitív torzításra. A már említett benyomás és sztereotípia pont ilyen. Gondolunk valakiről valamit és rávetítjük a másik emberre is, hiszen, ha jóban vannak, akkor csak ugyanolyanok? Például a hasonló emberek jobban kijönnek egymással, megértik egymást.

Ez a sztereotipizálás valóban téves lenne?

Gyakran vonunk le gyors következtetéseket másokról, amelyek vagy találóak vagy nem. Azt gondolom fontos megismernünk az adott személyt mielőtt ítélkezünk, de az való igaz, hogy ha két ember barát valami közös pontnak kell lenni az életükben. Hiszen olyan ez, akár a párkapcsolat. Ha nem köt össze bennünket valami, mi értelme az egésznek? És a barátainkkal sem egyforma a kapcsoltunk, mert ha megfigyeljük magunkat, mindenki kihoz belőlünk valamit és mi is hatunk a másik személyiségére. Egy barátság sem egyforma és ez benne a szép.