A világot uraló Római Birodalom kezdetben kis pásztorfalucska volt, majd fokozatosan alakult városállammá, és az első császárok idejére igazi szuperhatalommá.

Addig azonban rögös volt az út, nem csak ők hódítottak, de nemegyszer voltak agresszív szomszédok áldozatai is. Amikor Kr. e. 386-ban Brennus gall hadvezér elfoglalta a várost, már csak a fellegvár volt a védők kezén. Ez az erődítmény a hét domb egyikén, a Capitoliumon épült, és Juno istennő temploma állt rajta. Az őrség biztonságban érezte magát, mert a hegyoldal meredek volt, és az egyetlen utat jól őrizték. Ám egy napon a gallok felderítői találtak egy jól járható keskeny ösvényt a hegy túloldalán, és elhatározták, hogy felkapaszkodnak rajta. Úgy is tettek, és az éj leple alatt elkezdtek mászni felfelé. A római őrök aludtak, és nem hallották a lopakodó gall katonákat.

Csakhogy volt ott egy jóval éberebb őrség, méghozzá az élelemnek tartott ludak. Falusi ember tudja, hogy a liba hangos gágogással fogad minden idegent, vagy gyanús dolgot, és még túlkiabálni is lehetetlen. Most is ez történt. A hangos gágogásra elsőként Marcus Manlius ébredt fel, aki gyorsan riasztotta a többieket. A fegyverre kapott római őrségnek sikerült visszaverni a gall támadást, és a Capitolium megmenekült. Juno libáit pedig sokáig szent állatnak tartották a Római Birodalomban.

fotó: pixabay