Van Komáromban, az Európa udvarban egy pont, ahol az ember hallószervei térhatású sztereóba állnak. Olyan kis madárka lépésekkel lehet belőni egészen pontosan. A Klapka térről a virágüzlet boltíve mellett, de már bent az udvarban van ez a kiváló pont. Jó-jó, értem én, ha ott topog az ember, akkor nem látja az est fénypontjait, akik miatt a helyszínre érkezett. De nézni zenészt? Hallgatni a pantomimest? Ugyan! A legjobb zenehallgatás csukott szemmel történik, vagy bamba előremeredésben. Mert akkor a muzsikára élesedett érzékszerveinké a hatalom. Megéri hát nem látni, és topogni a boltív mellett, ha kint jazz, bent meg rock!

A Komáromi Kulturális Nyár keretén belül megtörtént az első ingaest, zenei pankrációval. Mert ugyebár úgy hirdette meg a város, úgy tűzte a szórakoztatás zászlajára a tervet, hogy minden hétvégén élőzene a belvárosban! De hogy egyszerre? Egymástól alig pár méternyire? Merénylet ez azok ellen, akik mindkét (vagy több) fellépőt szeretik. Bár, ha jobban belegondolok, megvolt a pikantériája és az egészséges életre való nevelése is.

Egyrészt felfedeztem a pontot, ahonnan jobb fülembe a Bottékában „jazzelő” Bossa Rosa játszott, bal fülembe pedig a Borozó teraszán a Korál Tribute Band, illetve őket megelőzve, a közönséget maximálisan feltüzelve a Gyurász Ilda-Kollár Dani-Túróczi Béla trió, valamint a HU-Rock. Másrészt kiváló okot biztosítottam magamnak, miért nem kell döntenem bor vagy sör között. Mert a rockzenéhez nekem a habzó, folyékony kenyér dukál, míg a jazzhez az olaszrizling meg a sauvignon. Ácsi! Mindkét vendéglátóipari egység kínálja ezen italok szűretlen változatát is, ami egyébként rendkívül egészséges: tele vitaminokkal, nyomelemekkel. Harmadrészt pedig pompás kardió, ha a két helyszín között ingázik az ember! Ugyan a táv nem nagy, de kis lépés az emberiségnek, hosszúlépés nekem!

fotó: a szerző