Van gyakorlatom, higgyék el! Éveken át Budapesten laktam, rendszeres látogatója voltam a karácsonyi vásároknak. Hideg is volt meg kesztyűm sem: kiváló megoldásnak bizonyult a forralt bor. Vagy annak bizonyult volna. Tény: a tenyerem felmelegedett. Tény: arcom jégvirágjai cseppekké váltak. De! Tény: a belsőm csak a vágytól lett kéjes, mert a forralt bor keverési aranya sokkal inkább biznisz volt, mint gasztroélmény! Bort csak színében, alkoholt csak fuvallatában. Ez van: piacgazdaságban élünk, mindenki úgy tartja fenn magát, ahogy sikerül. Ezért kortyoltam óvatosan és gyanakodva már itthon, Komáromban, a Klapka téren. Advent, fények, zene és forralt bor. Ember! Ennek íze van! Ennek illata van! Aztán meg később némi homályos kép is, ahogy fényképezőmmel keresem a legjobb pillanatot. Nézem a lencsét: tiszta. A keresőt: tiszta. A fejem? A lábamon alig, alig...

Nem csak a forralt bor olyan igazán jó, hazai! Állandó megbízható minőségben sülnek a szőgyéni kemencés lepények, és a Bátorkesziről érkezett Griffnél is pompás falatokat találni. Kell is a has öröme, mert a városvezetés idén bekeményített: leülni is alig marad idő, oly sűrűn követik egymást a programok. Az éneklő karácsonyfára tavaly rácsodálkoztak a városlakók, idén már régi ismerősként üdvözölték. Mellettem egy cseh turistaházaspárnak magyarázta egy földink, miért jó ez a konstrukció. Mindegy, mekkora a tömeg, a lépcsőzetes színpad mindenkinek jó látványt biztosít.

És tömeg, az van. De még mekkora! Az első adventi gyertya meggyújtásánál még az újságírók is beszorultak oda, ahonnan se előre, se hátra! Hogy miért? Mert Lakatos Rák Viktória, az imádott színésznőnk József Attilától szavalt. Csüngtek az ajkain, itták a szavait. Aztán Viki visszaszámolt, és közmegelégedésre felvillant a komáromi adventi koszorú legelső gyertyája, mely a hitet jelképezi.

A koszorút a speciális iskola növendékei a városi hivatal munkatársaival és önkéntesekkel együtt díszítették. Büszkék voltak a munkájukra: hát hogyne! Az év legszebb, legmeghatóbb időszakának egyik fő jelképe az ő kezük munkáját, az ő szívük dobbanását rejti magában. Majd minden napszakban kilátogatnak a főtérre városiak és turisták, fotókat készítenek, megérintik, megsimogatják a fenyőágakat, üveggömböket.

„Mindenki karácsonyát álmodtuk meg. Senki nem marad ki: együtt várjuk, együtt éljük meg!”

– hangoztatja Keszegh Béla, Komárom város polgármestere. Fellép az éneklő karácsonyfára, áldott és vidám ünneplésre hívogatva a tömeget. Szavait vastaps majd zengő énekhang követi: Radics Gigi, a Megasztár győztese kissé megilletődve a különleges színpadtól, táncba hívja a komáromiakat.

Az első adventi gyertya meggyújtása után a Hámori testvérek adnak koncertet, s bár utána elhalkulnak a hangfalak, a közönség nem mozdul. Jó így együtt. Sok jó ember kis helyen is képes melegíteni egymást. Meg valahogy meghittebb és barátságosabb az advent közösségben, vidáman. 25 napon át tart majd a városi ünnepvárás. A világ- és geopolitika példát vehetne. Elhalkulhatnának a fegyverek, visszavonulhatnának az indulatok. Volt már rá példa. Lehetne ragadós.

fotó: a szerző, Kovács Mária