A Rákosi-korszakban a párt valamelyik ideológusának nagyon szúrta a szemét, hogy nemzeti imádságunk Istennel kezdődik, ezért az ötvenes években le akarták cserélni a Himnuszt. Kodály Zoltán 70. születésnapján, 1952-ben álltak elő az ötlettel, a szöveget Illyés Gyula, a zenét pedig Kodály írta volna. A zeneszerző azonban tömören ennyit válaszolt a felkérésre: jó az eredeti. Himnuszunkat 1823-ban írta Kölcsey Ferenc, 1844 februárjában, a pesti Nemzeti Színház igazgatója pályázatot írt ki a megzenésítésére, és már júliusban bemutatták Erkel Ferenc győztes munkáját. Először hivatalosan 1844. augusztus 10-én, a Széchenyi nevű gőzös vízre bocsátása után hangzott fel. Kodály bátorsága miatt a 20. század második felében is maradhatott, de többnyire csak a szovjet himnusszal, vagy az Internacionáléval együtt szólt. 1989. október 23-án iktatták törvénybe, mint az ország hivatalos himnuszát. Ugyanebben az évben döntöttek úgy, hogy a nemzeti imádság születésnapja egyben a magyar kultúra napja is legyen.

Fotó: wikipédia