„Úgy mondd, hogy kérem. Hogy szeretném. Azért, mert ez így sokkal szebb, barátságosabb” – hangzott el a csicsói kultúrházban Nagy Szerénkétől, a csicsói Caritas énekkar tagjától. Húsvéti tojásdíszítést tanított egy kisgyermeknek szalvétatechnikával, közbeszőve kis illemtant. Mert nagyon jó, ha a gyermek már kiskorában tudja, mit akar, de az is elengedhetetlen, hogy megtanulja kérni, nem pedig követelni.

Mindez pedig a csicsói húsvétváró kézműves foglalkozáson történt, melyet a község rendezett a katolikus és a református egyházak társszervezésében. Előbbi részéről Ambrus atya tette tiszteletét, aki egyébként Olaszországból érkezett Csicsóra. A magyar nyelvet már nagyon szépen beszéli, ráadásul kézügyességéről is tanúbizonyságot tett, amikor segített a fiúknak az egyes asztaloknál. Bognár Judit református lelkész szintén ellátogatott az eseményre.

Both Németh Évától, a kultúrház vezetőjétől megtudtam, hogy a Szerénke vezette szalvétatechnikán kívül lehetőség nyílt még húsvéti rajzokat készíteni, festeni, valamint tavaszi tulipánkertbe virágokat kreálni kartonból. Ajtódíszek is készültek friss ágakból, gazdag dekorációval. Vattából és harisnyanadrágból pedig mókás fejek születtek pillanatok alatt.

„A tavalyi húsvétvárót összekötöttük kézműves vásárral is, példát véve az adventi időszak eme nagy tetszésnek örvendő rendezvényéről. Múlt évben a katolikus egyház képviselői saját kézműves foglalkozással is készültek: rózsafüzért lehetett készíteni”

– tudtam meg Évától, aki már sietett is vissza, mert az egyik foglalkozást ő maga tartotta, és a gyerekek nehezen viselték a távollétét.

A tavaszi szünet alatt napközis táborban foglalkoztatták a gyerekeket, hasznos időtöltést biztosítva ezzel számukra, illetve levéve a terhet a szülők válláról, akiket munkahelyükön a főnökség nem örvendeztetett meg több napos szünettel.

fotó: a szerző