Már 29. alkalommal! Ki gondolta volna, hogy abban a világban, amikor sokszor nagyítóval kell keresni az empátiát, a jóságot, a kölcsönös tiszteletet, szeretetet, akkor is van egy közösség, ahol jót tenni, egymáshoz jónak lenni nemcsak kellemes, hanem érdem is. Összefognak a gyermekek a gyermekekért. Énekelnek, vidámságot, boldogságot közvetítenek azért, hogy kortársaik nyáron önfeledten táborozzanak vagy kézhez kapják a megálmodott ajándékot.
Helyszín – ahogyan mindig – a komáromi evangélikus templom. Nemcsak ez szokványos, hanem a tömött padsorok is. Szülők, nagyszülők, barátok, rokonok, ismerősök, szomszédok… Nem tudják, kik lesznek azok a boldog gyerkőcök, akik a jótékonyság lévén kalandosan tölthetik majd a nyári szünidőt. Lehet, az sem fog számukra kiderülni, mekkora összeg jön össze. Másért érkeztek ők most a templomba.
Egyrészt a közösségi élményért. Mert együtt lenni, Isten házában, ráadásul nagyszerű program mellett – igazán kivételes alkalom. Másrészt – minden bizonnyal – hisznek a tanításban, hogy a jószívű adakozót szereti és megáldja az Úr. Harmadrészt pedig azért, mert alapjában véve az emberek szeretnek énekelni. Csak sokszor túl szégyenlősek, tartanak tőle, hogy másik ferde szemmel néznének rájuk. Ám van-e jobb, fennköltebb színhely arra, hogy gyermekhangokkal kiegészülve bárki bátran, kedvtelve dalolhasson, mint az evangélikus templom impozáns belső tere?
A 29. Jótékonysági koncerten előbb az evangélikus egyházi kórus üdvözletét tolmácsolta szóban és dalban Marta Lišková és Anička Horňáková. Őket a Rozmaring Utcai Alapiskola tanulói követték, Igor Prokop tanító bácsi vezetésével és gitárjátékával. Több mai slágerdal is elhangzott a gyermekek előadásában, amelyek bizony sokakat elérzékenyítettek.
A következő fellépő a Komensky Utcai Alapiskola volt, Viera Harmatová és Adriana Schuchmannová vezetésével, majd Helena Aggová szavalata következett. A fellépők sorát végül a koncert vendége, a Szilasházáról érkezett Lipa énekkar zárta, Božena Gažová vezényletével. Ahogyan már említettem, a közös éneklés elmaradhatatlan. Összeköt bennünket a remény és a szeretet – zengték tele a torkok csupa jó érzéssel az evangélikus templomot. A szeretet – a jótékonyságra és empátiára fogékony látogatók önzetlensége, hogy támogatják e remek kezdeményezést. És a remény, hogy minél több gyermek arca derül majd fel, az adakozóknak hála.
fotó: a szerző