Cukormázba burkolt zsarnokság, elkerülhetetlen kiszolgáltatottság és ünnepi jubileum. A látszólag összefüggéstelen kifejezéseket a füleki Zsákszínház megalakulásának negyvenötödik évfordulója alkalmából bemutatott Jean Genet darab fűzi össze, melyben a cseléd- és dámaruhába öltözött színésznők tartanak tükröt a soha meg nem változó társadalomnak.
2024. május 31-én tekinthették meg az érdeklődők a Füleki Városi Művelődési Központban a helyi színtársulat legújabb előadásának premierjét. A Zsákszínház ezúttal A cselédek című drámát jelenítette meg, melynek aktualitása közel nyolcvan év elteltével sem halványodott el. Mindennapi, ugyanakkor teljesen elfojtott problémákat vet fel, melyek felemésztik a bennük őrlődő „cselédsorsúakat.”
„Ezt a negyvenöt évet olyan darabbal szerettük volna megünnepelni, amely nem szokványos. Azért nyúltunk hozzá, mert olyan dolgokat tesz nyilvánvalóvá, amelyekkel egyre gyakrabban találkozunk. Az önkényuralom, a keretbe szorítás darabja ez” – emeli ki PhDr. Mázik István, az előadás rendezője, aki az utóbbi években többször is megpróbálkozott Genet művének színpadra állításával, viszont úgy gondolja, erre épp most érett meg kollektívük. Állítása szerint a jubileumi darab kiválasztása során egyértelmű volt számára, hogy A cselédek mellett dönt, hiszen a Zsákszínház aktív színészei között pontosan talált három olyan nőt, akik úgy tudnak a karakterek bőrébe bújni, hogy azokat a közönség is közelebb engedje magához.
Az akaratot, a skatulyák eltörlése iránti vágyat, mindamellett a tehetetlenséget és az ebből fakadó kegyetlenséget a két szolgálólány, Claire (Tóth Mónika) és Solange (Majoros Tünde) testesíti meg. A cselédek távollétében utánozzák a Madame-ot (Rózenfeld Ilona), egymást hergelve fokozzák az őket ért könyörtelenség mértékét, a játék végén pedig úrnőjük meggyilkolására törekednek. A valóságban természetesen nem mutatnak ekkora bátorságot, egymást hibáztatva próbálják kitalálni, miért nem tudták megitatni a Madame-mal mérgezett teáját, miért nem képesek ellopni a pénzt, és szó nélkül elszökni. Válaszuk egyszerű: szegények, lopni pedig nagyobb bűn, mint kioltani egy életet, a Rossz életét. „Ebből a keretből nincs kiút, nem tudnak kilépni belőle, ebbe bele kell halniuk” – folytatja a rendező, aki a díszletet ecsetelve hangsúlyozza, mennyire fontos volt számukra, hogy a keretes konstrukcióval a pszichológiai korlátokat prezentálják.
A darabban a Madame csupán egyszer tűnik fel, mégis mindig a színpadon tartózkodik, hiszen a cselédek folyamatosan érzik feljebbvalóságát a házban, sejtelmes jelenléte a szerepjáték alatt bontakozik ki. „Sokan várják még a darab végén a Madame-ot, de neki már nem kell visszatérnie. Megjelenik, elnyafogja dolgait, legyezővel megütögeti a cselédeket, kigúnyolja, megalázza őket, aztán elvonul. Ez az ő karaktere” – magyarázza Rózenfeld Ilona.
A szolgálólányok egyéniségkeveredését és tudathasadásos reakcióit leginkább Clair testesíti meg, aki egyes jelenetek során önmagát látja testvérében, szimbolizálva ezzel elválaszthatatlanságukat, tárgyiasításukat és jelentéktelenségüket. „Nehéz és egyben hálás feladat volt, hogy három személyt is megformálhattam. Akkor vált igazán élvezhetővé, amikor már beleláttam mindegyikük lelkivilágába és fájdalmába. De azt azért meg kell említeni, hogy a cselédek sem bűntelenek, a szerepjátékba alantas módon belekeverik a magánéletüket, amely semmilyen szempontból nem tekinthető tisztának és tisztességesnek” – elemzi tovább szerepeit Tóth Mónika.
A három nő közül Solange a leginkább eltiprott, az apró, meghunyászkodó és védtelen nővér, akinek személyiségében az elrejtett düh drasztikus változásokat idéz elő, s aki az eredeti darabtól eltérően ugyanúgy beleiszik – bár másodikként – a mérgezett teába. Végső monológja alatt úri kesztyűben fonja össze bűnös kezét, míg beismeri minden vágyát és vétkét. „A cseléd cselédje vagyok, az alárendelt, az agyontaposott, aki magában nem érne semmit. Ezért változtattunk rajta, ezért halok meg én is, viszont előtte még gyilkolok. Ezt soha senki nem nézte volna ki belőlem” – indokolja meg az elég jelentős módosítást a Solange-t alakító Majoros Tünde.
A Zsákszínház a premiert követően rögtön egy reprízt is tartott június 1-jén a Füleki Városi Művelődési Központban, a színdarabot pedig a következőkben különböző hazai és magyarországi fesztiválokon fogják bemutatni, többek között készülnek az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra. A színészek úgy gondolják, méltóképp megünnepelték társulatuk negyvenötéves fennállását, s remélik, hogy amatőr színházuk a továbbiakban is aktív részese lesz a környékbeli közösségépítésnek.
Bóna Friderika
fotó: a szerző