Az Ikonikus Nők cikksorozatomban olyan nőkről szeretnék írni, akik valamilyen módon meghatározó személyiségek a maguk iparában, vagy esetleg a történelem során olyan sikereket, befolyást értek el, amik meghatározzák a nőkről alkotott jelenlegi képet. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk ezekről a pozitív hatásokról, hiszen sajnos most, 2024-ben is fennáll még a nemi egyenlőtlenség, hol erősebb, hol kevésbé feltűnő módon. A mai napig keveset beszélnek a nők által elért változásokról. Minden nő csodálatos és olyan erővel rendelkezik, amelyek világokat tudnak megváltoztatni. Ideje megbecsülni mindannyiunkat...

Az első nő, akiről írni szeretnék a témában, személy szerint rám is nagy hatást gyakorolt filmjei, az interjúiban megosztott gondolatai és a nőként elért sikerei által. Szakmájának egyik legkiemelkedőbb alakja, aki olyan témákra is felhívja a figyelmet, amelyeket világszinten változások elé kellene állítani. Aktívan részt vesz különböző jótékonysági és környezetvédelmi kezdeményezésekben is. Ő Cate Blanchett.

Cate Blanchett (teljes nevén Catherine Elise Blanchett) kétszeres Oscar-díjas és négyszeres Golden Globe-díjas színésznő. Ausztráliában, Melbourne-ben született 1969. május 14-én. Két testvérével és szüleivel élt, azonban tízéves korában édesapját szívrohamban elveszítette. Férjével Andrew Upton-nal (dráma és forgatókönyvíró) 1997-óta házasok, három fiuk született és 2015-ben örökbe fogadtak egy kislányt.

Színészi karrierje különleges módon kezdődött, hiszen egyiptomi tartózkodása alatt egy hotelben megkérdezték tőle, hogy lenne-e kedve elvállalni egy statiszta szerepet. Így élete első filmje a Kaboria című egyiptomi bokszolós mozi lett. 1992-ben diplomázott a National Institute of Dramatic Art egyetemen Sydney-ben.

Filmes karrierje a Láger az édenkertben című filmmel indult 1996-ban, azonban a nagy áttörést az Elizabeth című filmben alakított főszerepével érte el, első Oscar-díj jelölését is ezért kapta, sikerei pedig azóta is töretlenek. Híresebb szerepei a kezdeti időkből: A Gyűrűk Ura trilógia (2001-2003), az Aviátor (2004), későbbi alakításaiban pedig Blue Jasmine (2013), Carol (2015), Thor: Ragnarök (2017), Hová tűntél, Bernadette? (2019) és a Tár (2022) filmek. Bár számtalan filmjét Magyarországon forgatták, a Tár című film mégis külön említésre méltó. Azokat a zongoradarabokat, amelyeket a filmben hallhatunk, egy magyar zongoraművész, Virág Emese, a Liszt Ferenc Zeneakadémia korrepetitora tanította Cate-nek Budapesten.

Cate a mozivásznon látott szerepein kívül színházi színészként és rendezőként is tevékenykedik. Számos jótékonysági tevékenységben is részt vesz, nézzünk meg ezekből néhányat:

2016 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jószolgálati nagykövete. Számos menekülttáborban járt, és aktívan részt vesz a menekültek támogatásában és a figyelem felhívásában.

A „Who On Earth Cares” kampány népszerűsítésében is részt vett, amely a környezetvédelemre hívja fel a figyelmet. (Idén narrálta az Élő bolygónk című dokumentumfilmet, ezzel is a környezetvédelmet támogatva.)

Hozzájárul a „Boys & Girls Clubs of America” szervezethez, amely a hátrányos helyzetű fiataloknak nyújt segítséget.

Ezeken felül még támogatja a klímaváltozás elleni küzdelmet és a nemek közötti egyenlőséget is. Sok interjújában felhívja a figyelmet a nőket ért hátrányokra, mind a filmes iparban, mind a mindenkit érintő hétköznapi élet területein is.

Szívből ajánlom Cate filmjeit mindenkinek, hiszen híres arról, hogy egy igazi kaméleon, rengeteg különböző karakter bőrébe bújt már és bármilyen szerepet képes tökéletesen eljátszani. Így bárki találhat közöttük magának valót korosztálytól és hangulattól függően is. Garantált, hogy a film végére mindenki elvisz magával egy fontos üzenetet, ami neki szól.

Végezetül pedig szeretnék megosztani 5 értékes gondolatot a színésznőtől, amelyeket érdemes lehet zsebre tenni, és előhúzni akkor, amikor szükségünk van rá:

“Szerintem mindig jó olyan dolgokat vállalni, amelyek elsőre nagyobbnak tűnnek nálad. Aztán csak próbáld felülmúlni őket. ”

“A gravitáció után a kultúra az, ami a helyén tartja az emberiséget, egy egyébként folyamatosan változó, és valljuk be, apró kiemelkedésben a semmi végtelenjének közepén.”

“Nem gondolok arra, hogy szép legyek vagy ne legyek szép. Sokkal inkább arról van szó, hogy magabiztosnak érezze magát az ember a bőrében, és a lehető legkevesebbet gondoljon önmagára.”

“Szeretem a furcsa döntéseket. Mindig érdekelnek azok az emberek, akik eltérnek attól, amit elvárnak tőlük, és új területre mennek.”

“Nem öltözöm senki másnak. Nem igazán fogadom el mások elképzelését arról, hogy mi a szép. Csak jól akarom érezni magam.”

fotó: Flickr