Ismét egy himnusz pert tárgyalt szeptember 7-én a rimaszombati törvényszék büntető tanácsa. 

Ezúttal Ragályi György és kilenc társa, valamennyien nagyprágyi lakosok ültek a vádlottak padiján a Btk. 172. szakaszába ütköző izgatás vétségével vádolva azért, mert ez év január 28-án, midőn a naprágyi református egyház uj harangjának beszentelési ünnepét tartotta, Madarász János magánlakásán éjjel fél tizenkettőkor sok más magyar nóta között elénkelték a magyar himnuszt is. A főtárgyalásan a vádlottak védelmét Mihalik Dezső dr. rimaszombati ügyvéd látta el.  A vádlottak egyöntetűen azt vallották, hogy a himnusz éneklését beösmerik, azonban bűnösöknek nem érzik magukat, egyrészt mert egyáltalában nem tudták, hogy a himnuszt énekelni nem szabad, másrészt mert azt zárt helyen énekelték, ahol rajtuk kívül csak a házigazda és még egy asszony volt — kik szintén magyar nemzetiségűek — s igy izgatást el sem követhettek, de ilyen szándékuk egyáltalán nem is volt. A tanúként kihallgatott csendőrök a vádlottak egyöntetű vallomását mindenben megerősítették. Az ügyész módosította a vádat s kérte a vádlottakat a köztársaság védelmére alkotott 1923. évi 50. t.-c. 14. szakaszába ütköző vétségben bűnösnek kimondani, ezzel szemben a védő védencei felmentését kérte azon az alapon, mert bűncselekmény egyáltalán nem forog fenn. A bíróság azzal a megokolással, hogy az izgatás vétségének összes kritériumai hiányzanak, a vádlottakat felmentette. A felmentő ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be.

Prágai Magyar Hírlap, 1923. szeptember 11.