Nagymegyeren, mint onnan lapunknak jelentik, halálos családi dráma játszódott le. Szereplői: Sz. József budapesti születésű kéményseprő meg a felesége. Sz. 12 évvel ezelőtt vette el N. Máriát. A férj rossz életmódra tért és a felesége négy gyermekükkel együtt elhagyta. Ekecsre ment az anyjához. Ott aztán más férfit boldogított. Sz. ezt megtudta s nagyon a szivére vette. Elment Ekecsre, hogy a feleségét visszahívja. Az asszony ellenkezett, de anynyit mégis megtett, hogy elment vele Nagymegyerre, ahol a férj, mint mondta, ruhát akar venni a gyermekeknek.

Kelemen Dávid szállójába tértek be. A férfi ott mulatott s később az udvaron megleste a feleségét és forgópisztolyából ötször rálőtt. Jobb karján, lábán, hasán és bal lábán sebesitette meg. Az öt lövés zajára a házbeliek odarohantak, de Sz. mindenkit lelövéssel fenyegetett s igy nem merték lefogni. Aztán magára lőtt. A golyó mellébe fúródott. Haldokolva még igy szólt a jelenlevő községi jegyzőnek: — Vegyen föl jegyzőkönyvet a tekintetes úr, van még két perc időm. A feleségem házasságtörést követett el, ezt megbosszultam. Nem akarom, hogy egy mostohaapa gyermekeimet megverje. Éljen a magyar haza. Ezek voltak az utolsó szavai. Aztán meghalt.

Pesti Napló, 1903. július 5.