A 2. világháború frontjain 1944-re már nagyon rosszul állt a tengelyhatalmak szénája, és csak az hitt a Harmadik Birodalom győzelmében, akinek fogalma sem volt, mi zajlik a világban. Már 1943-ban partra szálltak a szövetségesek Szicíliában, és a kurszki csatamezőn vérbe fulladt a Citadella-hadművelet is. 

A kisebb szövetségesek, mint Románia, Szlovákia és Magyarország pedig sodródott a németek oldalán. A felsorolt három ország közül a Magyar Királyságban történtek olyan béketapogatózások a nyugati szövetségesek felé, amelyekről a legfelsőbb politikai vezetés nem csak tudott, hanem egyenesen- ha nem is nyíltan- inspirálta és támogatta azokat. 

Ez azonban a birodalmi titkosszolgálat, az Abwehr előtt sem maradt titokban. Hitler ekkor már nem engedhette meg Magyarország kilépését, ezért elhatározta, hogy megszállják az országot. 

A magyar csapatok kivonásának ürügyén hivatalos megbeszélésre hívta meg Klessheimbe Horthy Miklós kormányzót 1944. március 18-ra. A budai várban élénk tanácskozás folyt, hogy az államfő elfogadja-e a meghívást, vagy sem, mert mindenki élt e gyanúperrel, hogy emögött hátsó szándék is van. 

Kállay Miklós miniszterelnök és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter óvták a kormányzót az utazástól, Szombathelyi Ferenc, a honvéd vezérkar főnöke viszont úgy gondolta, hogy jobb, ha nem ellenkeznek a Führerrel. Horthy tehát vonatra ült, és március 18-án államfőnek járó fogadás után már Adolf Hitlerrel tárgyalt. Azaz tárgyalt volna, ha a kancellár hagyta volna szóhoz jutni, de csak úgy záporoztak a vádak a magyarok hűtlensége miatt. 

Ekkor már azt sem rejtette véka alá, hogy megszállják Magyarországot. A kormányzó rögtön haza akart utazni, de légiriadó örve alatt nem engedték aznap kifutni a vonatát, tehát a kritikus pillanatban a magyar fegyveres erők főparancsnoka nem volt otthon, és nem volt cselekvési szabadsága. Másnap hajnalban, március 19-én a Wehrmacht ellenállás nélkül bevonult az országba, megszállva a stratégia fontosságú helyeket. 

A vérontástól félve az ellenállást egyrészt megtiltotta a kormányzó, másrészt később a magas rangú katonatisztek elmondták, hogy a hatékony védekezéshez legalább 4-5 nap előkészületre lett volna szükség. A megszállás legnagyobb tragédiája az volt, hogy teljes egészében megszűnt az ország szuverenitása, a nácikat kiszolgáló Sztójay-kormány pedig elkezdte a zsidóság deportálását a haláltáborokba. 

Még az év októberében a nyilasok kezébe került a hatalom, amely soha nem látott esztelen szenvedésbe taszította a lakosságot. 

Fotó: wikipédia