Mert mi lehetne jobb annál, mint ünnepi hangulatban képzeletünket szárnyalásra bírni, miközben tarka mintákkal szórjuk meg a tojás héját?

A tojásfestés története évszázadokra nyúlik vissza, szinte minden kultúrában megtalálható. Magyarországon például már az avarkori sírokban is találtak festett, mintákkal ellátott tojásokat.

Hazánkban, a tojásra rajzolt minták – ha a tradíciókat tekintjük – leginkább geometrikus mintákkal díszítve, és a rámázás elnevezésű technikával készülnek, amely során a tojást hosszanti vonalakkal osztják meg különböző mezőkre. Az így kialakult mezőket „hímzik”. Az így készült tojás pedig a hímes tojás.

Az egész világon változatos szokások veszik körül a tojásfestést.

Romániában például az a szokás, hogy a vendégek tojást visznek, és üdvözletet mondanak, miközben megütögetik vele a házigazdát.

Görögországban a nagypénteken tojt első tojást varázserővel ruházták fel. Németországban pedig húsvét reggelén azt hitték, hogy egy tojásba nézve látható egy táncoló bárány.

Az Ostara ünnepe pedig a germánoknál a színes tojások istennőjéhez, Ostarához köthető, aki egy különleges madarat tartott, amely színes tojásokat tojt.

A tojások nemcsak díszítésre és szórakozásra szolgáltak, hanem jóslásra és gonosz szellemek távol tartására is használták. Például nagypéntek éjjelén a tojás feltörése és a vízbe csöpögtetése jóslást tett lehetővé a következő termésre vonatkozóan. Egyes kultúrákban pedig a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti éjszakán, hogy megtudják, milyen lesz a jövendőbeli férjük foglalkozása.

A tojást tojó húsvéti nyúl legendájáról se feledkezzünk el. Az Egyesült Államokban az 1700-as években jelent meg először, amikor a pennsylvaniai holland telepesek elkezdtek mesélni gyerekeiknek az „Osterhase” vagy „Oschter Haws” – azaz a „húsvéti nyuszi” – érkezéséről. Manapság virágkorát éli, és a legnépszerűbb húsvéti szimbólum.

fotó: pixabay