„Míg anyu öltözik, az apu ideges…” Megvan ez a jó kis retro dalocska, ugye? Sosem megy ki a divatból, mert minden sora korokon átívelő! Sőt, nemcsak korokat, hanem évszakokat is átível. Hiszen éppen az idézett mondathoz sem kell feltétlenül nyárnak lenni meg strandidőnek. Bármikor előfordulhat, hogy apu nem igazán tudja vagy akarja kivárni, ha anyu éppen indulás előtt veszi észre, hogy nincs egy gönce sem.
Na. Ez viszont éppen nem volt jellemző nagypénteken Nemesócsán. Azok az anyukák ugyanis, akik nem szándékoztak az ünnepnapon korán kelni, vagy éppen az ebédkészítést, rendrakást megszakítani, nem foglalkoztak azzal, mit vehetnének fel. Helyette jelezték életük párjának, hogy kapja puccparádéba csemetéjüket, többet is akár, és szállják meg anyu nélkül a helyi kultúrházat.
Húsvétváró kézműveskedésre és szórakozásra várták a község apraját, kísérőikkel egyetemben a szervezők. Akik között szerepelt természetesen a helyi önkormányzat, Komjáti László, kulturális referens, a nyugdíjasklub több tagja, illetve önkéntesek is. A gyerkőcök díszíthettek előre megsütött mézeskalácsokat, ehhez sok-sok nyomózsákot és színes cukormázakat biztosítottak számukra. Ezt a foglalkozást ráadásul versenyként hirdették meg, tehát tétje is volt a kreativitásnak.
Volt lehetőség húsvéti festészetre is. Az előre kifújt tojások pingálása több esetben igazi családi összefogásban, együttműködésben készült, hiszen néha valóban emberpróbáló az ecsetet is tartani, sőt mozgatni, közben meg a tojást is mereven fogni. Ezen kívül – a színek kiválasztását elnézve – igazán élénk fantáziára vallottak a húsvéti színezők: pompás tojások, nyuszik, kiscsibék elevenedtek meg a gyerkőcök munkája nyomán.
Az igazán bátrak egy kicsit bonyolultabb foglalkozást is kipróbáltak: előre meghatározott mintákat vágtak ki, akár hajtogattak meg, majd az egészet összeállítva papírból készült húsvéti kosarakat kreáltak. Ezekben aztán minden volt, a tavaszi virágoktól, a húsvéti nyúlon át egészen a hímes tojásokig.
A rendezvény hangulatát még jobban emelte Tomi bohóc nagy belépője. A Komáromi Jókai Színház színésze, aki pompás átváltozóművész is, nem hiányozhat a felvidéki rendezvényekről. Mindegy, hogy gasztronómiai- vagy éppen gyermekprogram-e, ahová meghívják, a vidámság, a nevetés garantált általa.
A gyermekek pedig örömmel dolgoztak, kézműveskedtek. Készítették az ajándékokat anyának, aki talán éppen otthon főzött, sütött, takarított, és éppen nem azon gondolkodott, mit vegyen fel ezen a szeles, de ragyogó tavaszi ünnepnapon.
fotó: a szerző