A gyász mindannyiunk életének része, ám mindenki másként éli meg. Halottak napja közeledtével érdemes megértenünk kicsit tudatosabban a gyász szakaszait és elfogadni, hogy mindenkinek saját tempójában kell feldolgoznia a veszteséget. De ha ezt megértjük, akkor könnyebben segíthetünk szeretteinknek a halottak napjakor újra feltörő veszteségérzésben.

Elisabeth Kübler-Ross pszichológus munkássága alapján tekintsük át az öt szakaszos gyászmodellt: az első szakasz a tagadás, amikor nehezen fogjuk fel, hogy elvesztettünk valakit. Ezt követi a harag, amely sok esetben az igazságtalanság érzéséből fakad. A harmadik szakasz az alkudozás, amikor megpróbálunk megoldást vagy válaszokat találni, még akkor is, ha ez irracionális. A negyedik szakasz a depresszió, amikor megéljük a veszteséggel járó fájdalmat és szomorúságot. Végül a gyász utolsó fázisa az elfogadás, ahol megtanulunk együtt élni a veszteség érzésével, és lassan a hétköznapok részévé válik.

Fontos megérteni, hogy ezek a szakaszok nem lineárisak, és vissza-visszatérhetünk egy-egy fázisba. Mindenki saját ütemében halad előre a gyász folyamatában, és nincs “helyes” módja a veszteség feldolgozásának. A gyász ideje alatt segíthet a támogató közeg, a család és a barátok jelenléte, valamint a szertartások és megemlékezések, amelyek helyet biztosítanak az érzések feldolgozásának. Ilyen helyzet például mindenszentek ideje. A legfontosabb a türelem, hiszen a gyász természetes része a gyógyulásnak.