Az uralkodók emléke győztes vagy vesztes csaták, felvirágoztatott vagy épen romba döntött országok miatt marad meg a történelmi emlékezetben. Ám a krónikák sok esetben feljegyzik a magánéletüket is, hogy ne felejtse az utókor, hogy a koronás fők éppen úgy emberek, mint a legnyomorultabb alattvalójuk. Semmilyen történelmi időben nem botránkoztak meg azon, ha a király vagy a császár szeretőt tartott, még a mindig komoly Ferenc József császár sem tudott ennek ellenállni az angyali szépségű Sisi mellett sem. A királyi szeretők nevét gyakran jegyzik meg a krónikák, ám hogy valakinek mindhárom kedvesét névről ismernénk, az ritka dolog.
Kun László királyunkról azonban felettébb jól tájékozódott a Képes Krónika. Káltai Márk mester ugyanis leírta, hogy: ,,Ő azonban megvetette a házastársi nyoszolyát, és kun leányokkal hált: Édua, Köpcsecs és Mandula volt a nevük; de volt sok más ágyasa is. Szerelmüktől szíve méltán megromlott, bárói és országának nemesei meggyűlölték.” Hogy az ország bárói és nemesei ezért gyűlölték volna-e meg, abban azért nem vagyok biztos, hiszen legtöbb főúr tartott szeretőt, egyszerre többet is. Sokkal inkább politikai okai voltak. László királynak volt felesége, Anjou Izabella, akit azonban többször is bezáratott valamelyik várába, hogy ne legyen az útjába. Ebből aztán diplomáciai bonyodalmak is származtak, maga a pápa küldte el legátusát a Magyar Királyságba, hogy tegyen rendet. A fermói püspöknek ez egyáltalán nem sikerült, dolgavégezetlenül tért vissza Rómába. A királyt azonban elérte a végzet. Egy forró nyári éjszakán éppen kun szeretőivel mulatott Körösszeg vára mellett, mikor három kun főember-név szerint Törtel, Árboc és Kemence- meggyilkolták a mindössze 29 éves királyt. A leghíresebb és legkedvesebb szerető, Édua mellett.
Fotő: wikipédia