A Nemeshodosi Nagy Lakoma szabadtéri színházi estjének fő produkciója Moravetz Levente Közjegyző az emeleten című vígjátéka volt. A darabban rengeteg kiváló színész szerepel, például Madár Vera is, akit a legtöbben a Jóban Rosszban sorozatból ismerhetnek. A színésznő az előadás előtt interjút adott lapunknak. Beszélgettünk a darabról, színházról, parfümökről, és örökbefogadott cicákról is.

Mesélsz a társulatról? Ez az első szereped itt?

A Moravetz Produkció általában egy-egy darabra kér fel színészeket. Akinek szerencséje van, több darabban is játszhat. Nekem ez az első a társulattal. Egy nagyon jól összeállított humoros csapatról van szó, mindenki rendkívül érdekes és erős egyéniség. Nagyon családias a hangulat, aminek Moravetz Levente a kulcsa, mert jó érzékkel tudja kiválasztani a karaktereket, akik kompatibilisek egymással. Nekem külön öröm, hogy egy régi nagybecsű kollégámmal, Suhajda Danival játszhatok együtt ismét, igaz, most nem a televízióban, hanem a színpadon. Érdekes kontrasztot alkotunk a régi Barátok köztösökkel, Szőke Zolival és Gyebnár Csekkával. A csapathoz csatlakozott még a zseniális László Csaba, aki a Moravetz Produkció ügyvezetője, és az ifjú Gombás Ádám, akiről szerintem sokat fogunk még hallani. Bízom benne, hogy sok-sok humoros őrület születik még Levente tollából, és együtt maradhat ez a gárda, mert nekünk van egymás mellett keresnivalónk a színpadon.

Emlékszel a pillanatra, mikor felkértek a szerepre? Milyen a közös munka a kollégákkal?

Emlékszem, több mint egy esztendővel ezelőtt felkerestek, és nagyon meglepődtem. Moravetz Leventét már ismertem, hiszen ő is játszott a Jóban Rosszban sorozatban, egy nagyon sármos ügyvédet alakított. Végigolvastam a forgatókönyvet, és nagyon tetszett. Jó kihívásnak gondoltam, hiszen több karaktert is alakítok a darabban. Tetszett az is, hogy az ő tollából ered, hiszen nagyon jó író. Vannak benne egyértelműen humoros dolgok, és olyanok is, amiket át kell gondolni, tehát egy kicsit intellektuálisabbak.

A próbák is nagyon jól zajlottak, a főpróbahétre levonult mindenki Pécsre, hiszen a Pécsi Harmadik Színház az anyaszínházunk. A színház egybe van építve egy szállodával, ahol laktunk.Lényegében csak átsétáltunk a hotelen keresztül a színházba. Egyszer, mikor éjjel próbáltunk, és mentünk vissza a hotelbe, elfelejtettük, hogy be van riasztva az egész átjáró. Ezáltal csináltunk a szálloda vendégeinek egy laza éjjeli ébresztőt, de szerencsére, nem haragudtak ránk.

Nagyon szeretem a kollégáimat, olyan dolgokat is meg tudunk egymással beszélni, amiket néha még a gyermekkori barátokkal sem biztos, hogy meg lehetne. A társulaton belül mindenkinek más a hitvilága, a vallásról alkotott véleménye, de véleményem szerint, mindannyian ugyanarról beszélünk, csak más köntösben. Én keresztény ember vagyok, de elfogadom, ha valaki máshogy nevez dolgokat, mert úgyis a szeretet és a jóság a lényege mindennek.

Miért fontos a humor manapság?

Annyi szörnyűség történik a világban, ezért szerintem az emberek ki vannak éhezve a kultúrára, és arra is, hogy két és fél órát önfeledten szórakozni tudjanak. Az előadás alatt elfelejthetik a mindennapi gondjaikat, a nehézségeket, amiken keresztülmennek. Úgy érzem, minden családban egyre több a tragédia. A hit, a szeretet, a remény és a humor segíthet leginkább a továbblépésben és a lelki sebek gyógyulásában. Nagyon fontos az Istenhit, a szeretet – nem csak a környezetünkben élőket, hanem saját magunkat is muszáj szeretnünk, mert anélkül semmi nem megy. A reményt sem szabad elveszítenünk, bármennyire azt érezzük, hogy összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. A humor pedig tényleg mindig kell, még akkor is, ha néha rettentően nehéz.

A darabban több karaktert is játszol. Mennyire könnyű egy-egy szereppel azonosulni?

Az első karakterem a 90 éves Rozika néni. Beépítettem a szövegbe a dédikém néhány szavajárását is, és az ő otthonkája van rajtam közben. Utána megjelenek cicás Carmenként, aki egy kikapós hölgy, és elég feltűnően öltözködik. Egy kicsit disszonáns karaktere van, hiszen ő a nőszövetség elnöke, de nem szereti, hogyha nőként kezelik. A harmadik karakter egy özvegyasszony – ő más miatt humoros, de ezt nem árulom el.

Rozika néninek van a legnagyobb sikere a nézőknél. A közönség gyakran meglepődik azon, hogy én játszom a szerepét. Nem azt mondom, hogy felismerhetetlen vagyok, de bízom benne, hogy tényleg rámszabták a szerepet. Semmi sincs véletlenül – ezt gyakran mondogatom.

A színházon kívül mivel vagy még elfoglalva?

Van egy másik társulat is amiben játszom, az Éless-szín. Gubík Ági kolléganőmmel nemrég beugrottunk egy felújított darabba. Én Gallusz Niki szerepét vettem át, egy érdekes karaktert, Glória őrmestert alakítom. Gyakran énekelek különböző rendezvényeken, aminek szintén örülök, mert nagyon szeretem a muzsikát. Illetve műsorvezetésre is sokszor felkérnek.

Hiányzik az az állandóság az életemből, amit mondjuk a Jóban Rosszban adott. Talán az is egy életfeladat számomra, hogy meg kellett tanulnom sodródni az eseményekkel, és elengedi bizonyos dolgokat. Gyerekkorom óta konzervatív alkat vagyok, aki szereti a kiszámíthatóságot. Sosem tudtam elviselni, ha a családban betegség ütötte fel a fejét, vagy széthúzás. Sajnos ezekből az elmúlt évek során kaptam eleget. Ez egy nagyon nagy életfeladat. És hogy meg tudtam-e birkózni vele? Teljes mértékben biztosan nem, de mindent valahol el kell kezdeni.

Ha jól tudom, nagyon szereted a parfümöket. Milyen illat van most rajtad? Nagyon különleges.

Nagy szenvedélyeim a parfümök, gyűjtöm a régi illatokat. Most egy kubai parfümőrnek a munkája van rajtam. Azt hiszem, ő jelenleg Szlovákiában él. Magyarországon egy parfüméria árulja a parfümjeit, és van szerencsém őt személyesen is ismerni. Nincs olyan illata, ami ne működne a bőrkémiánkkal – akár a férjemével, akár az enyémmel. Ez most az egyik kedvenc illatom tőle, nagyon sokszor viseltem már premieren, vagy fontos tévéfelvételen. Nagyon domináns, és tartós illat. Ha most csobbannék egy medencében és egy órát benne lennék, utána is éreznéd rajtam.

A parfümökön belül még az is érdekel, hogy mi a történetük – mi volt a koncepció, volt-e üzenete, kiket akartak megszólítani vele, milyen történelmi korszakban dobták piacra, mi volt akkor éppen a divat.

A szabadidődet az állataiddal töltöd?

Az állatokat nagyon-nagyon szeretem, szívesen is foglalkozom velük. Ha néhány hónappal ezelőtt beszélgetünk, akkor még büszkén mondtam volna, hogy van négy cicám, de már sajnos csak egy van, aki szintén nagyon beteg. A 12 éves Rizikét mostanában GPS nyomkövetővel kell megkeresni, mert ő kint boldog. Kellemetlen, mikor megjelenek reggel a hordozóval egy idegen személynél, hogy a macskámért jöttem. Furán néznek rám, hiába mondom, hogy a GPS szerint itt a cicám, és muszáj beadnom neki a gyógyszert, mert beteg. Szoktam mondogatni, hogy egyszer vagy a rendőrök fognak elvinni, vagy a mentőket hívják rám, hogy megbolondultam. Általában azt gondolják, hogy el akarok adni nekik valamit, múltkor pedig vízóra leolvasónak néztek. Felnőtt macska volt már, amikor örökbefogadtuk. Ha bezárnánk a házba, úgy nem élne sokáig, mert szüksége van a szabadságra.

A többi cicát is örökbefogadtátok?

Igen, mindegyiket. Az egyik cicánkat Surdának hívták. A surda kalapról kapta a nevét, mert olyan volt a szőre, mint a kalap színe. Az ő anyjára, akire először azt hittük, hogy kandúr, az édesanyám kertjében találtunk rá. Szilut is a kertben találtuk, Rizi pedig átvándorolt hozzánk idős gazdája halála után. Az összes cicánk kalandos úton került hozzánk, szerintem nem véletlenül választottak ki bennünket, hiszen így kellett lennie.

Míg velünk voltak, szerintem boldogok voltak, és minket is boldoggá tettek – csak ez számít. Mindennél fontosabb, hogy boldoggá tudjunk tenni mindenkit a környezetünkben, és mi is boldogok tudjunk lenni – ezt kívánom Isten áldásával mindenkinek!

fotó: a szerző