Töltött rózsa. Boronás. Pillangófejes, napraforgós. Tyúklábas. Kacsafarkas. Ujjas. Kecskeköröm. Ördögvillás. Napsugaras, tulipános, búzafejes. Pántos és kakastaréjos. Sok? Lehet. Pedig ez csupán ízelítő, a jéghegy csúcsa. Mert a minták sorának is csak az emberi fantázia szab határt. Bár a művészek mindig azt mondják, művészetben nincs határ.
„Két lehetőségünk van: vagy főtt vagy fújt tojással dolgozunk. Írás szempontjából tulajdonképpen mindegy, inkább a festésnél van ennek szerepe. Ott ugyanis a főtt tojás, súlyának hála, lemerül a lé aljára, míg a fújt lebegne a felszínen, és nem érné mindenhol a festék, így felvigyázót igényel”
– nyitotta meg Angyal Réka a Villa Camarum soron következő eseményét, a Hagyományos tojásíró workshopot a komáromi Zichy-pontban. Nem, nem az én ujjaim ugrottak meg a klaviatúrán! Írd és mondd: tojásírás. Amit később követ majd a festés is, bár esetünkben inkább a színező anyagba merítés. A tojásírás rendkívül izgalmas művészeti ág. Eredményeként a legváltozatosabb rajzolatú húsvéti tojások kerülhetnek a kosárba, amilyet valóban nem lehet találni a klasszikus kereskedelmi forgalomban.
„Régen a tojásíró asszonyok olyan gyakorlattal rendelkeztek, hogy azonnal az írókával kezdtek dolgozni. Én inkább biztosra megyek, így a mintát grafitceruzával viszem fel a tojásra, mielőtt még bevetésre kerülne a viasz. A menete az, hogy legelőször is keresztet vetünk a tojásra. A csúcsánál elindulva horizontálisan húzunk két vonalat a tojás körül. Ezt nevezzük osztókörnek. Majd vertikálisan jön egy újabb körvonal a tojás közepén, mondhatni a hasán. Ezzel nyolc részre osztottuk. Ezekbe a részekbe kerülnek aztán bele a hímek, azaz a minták”
– Réka körbejárt, és figyelte a workshopra érkezett érdeklődők keze munkáját. Volt dolga bőven, mivel az újjáélesztett hagyományok mindig sokakat vonzanak, nem kevésbé az alkotás iránti vágy.
A Zichy-pont közönsége, mint mindig, most is változatos volt. Kortól és nemtől függetlenül foglaltak helyet az alkotásra kijelölt asztaloknál, és bizony a tér egy idő után még szűkösnek is bizonyult. Két síkon folyt a tojásírás oktatás: Angyal Réka a felnőtteknek, Méhes Kata pedig a gyermekeknek adta át tudása legjavát.
fotó: a szerző
„Virágvasárnap volt szokás a villőzés, Zoboralján sokáig tartották ezt a hagyományt”
– mesélte munka közben Kata az egybegyűlteknek.
„Elkészítették a kiszebábut, amire a lányok adták oda egy-egy ruhadarabjukat. Körbehordták a faluban, majd vagy tűzbe vetették vagy beledobták a patakba. Ennek a néphagyománynak a télűzés volt a célja. Utána a lányok friss ágakat törtek, és énekelve tértek vissza a faluba, így köszöntve a tavaszt”
– folytatta, majd kiosztotta az írókákat, melyeket „giccának” is nevez a népnyelv. Ez egy írótollhoz vagy ceruzához hasonló, henger alakú eszköz, melynek egyik végében egy kis tölcsérszerű alkotmány van, mely alul egyfajta tollhegyben ér véget. A tölcsérbe méhviasz-galacsint helyeztek, a tollvéget gyertyalángba tartották. Hő hatására a viasz olvadni kezdett. Fontos volt, hogy csak annyira legyen olvadt, hogy nyomot hagyjon a tojáson. Ha túlhevítették, akkor a viasz cseppent. Viaszos felületet viszont a festék nem fogott meg. Fontos volt, hogy az írókát folyamatosan melegítsék, hiszen a viasz enélkül pillanatok alatt vissza tud keményedni, úgy pedig írásra alkalmatlan.
„A hímek alakjai elsősorban a természetből származnak, népi hiedelmekből, de sokszor megjelennek ősi motívumok is. Miután megírtuk a tojást, jöhet a festés. Fontos, hogy a festéklé ne legyen túl meleg, mert akkor képes leolvasztani a méhviaszt. Többféle színt is felvihetünk a tojásunkra”
– magyarázta Réka, miközben éppen pirosba áztatta az egyik hímes tojást. Kata még hozzátette, hogy régen a természet adta a tojásfestő anyagokat is. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy otthon rakják el a vörös- és lilahagyma héját, ami nagyszerű festékanyagnak minősül. De ugyanúgy kiválóan használhatóak más konyhakerti növények vagy fűszerek is e célra. Pompás színeket nyerhetünk például a kávéval, a vörös káposztával, spenóttal, céklával, kurkumával is.
A tojásíró workshopon csodálatos művek születtek. Innen üzenem férfitársaimnak, akik tudják, hogy életük párja vagy éppen kislányuk részt vett a foglalkozáson, tegyenek ki magukért, vágják magukat csinosba húsvét hétfőn, készüljenek friss vízzel és szép verssel, mert jutalmuk igazán egyedi és gyönyörű alkotás lesz!
fotó: a szerző