Amennyiben csak egy film fér bele az idődbe…

“Itt van az ősz, itt van ujra S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem.”

Olvashatjuk a sokak által ismert Petőfi vers kezdő versszakában. Milyen igaza is volt a költőnek! Az őszi időszak valóban csodaszép, pont úgy, ahogyan a másik három is. Mivel minden évszaknak megvan a maga varázsa, a különleges “képessége és ereje”.

Az ősz sokakban a csalódást, az elmúlást idézi fel. Ilyenkor véget ér a nyári hőség, az egész évben várt vakációk időszaka és a két hónapos nyári szünidő is. Azonban, más szemszögből közelítve, ez az időszak egy új kezdetet, egy új kalandokkal és kihívásokkal teli lehetőséget jelent. A színek kavalkádja, a levegő frissessége, a nap fáradt sugarai, a csillogó vízcseppek mind mind összhangban vannak. A harmónia, a megnyugvás és a feltöltődés időszaka is, hogy az új ismereteket, helyzeteket és lehetőségeket megragadva boldogan haladjunk kijelölt utunkon, a megálmodott célunk felé.

De most hagyjuk is a mély gondolatokat és elméleteket! A legtöbb embert, ilyenkor csak a nyár vége, a kalandok vége, valamint az iskolaév kezdete foglalkoztat. Szeptember beköszöntével a szülők egyik szeme sír, a másik pedig nevet. A felhőtlen kikapcsolódás, a vidám kirándulások, valamint a tanulásmentes hetek véget értek. Másik szempontból pedig már nem kell oldani, hogy hova rakjuk a gyermeket, ki-mikor-mennyit vigyázzon rá. Kezdődik újra a rendszer, a taposómalom ismét indul és a jól bevált szabályok megint érvényt szereznek. A gyereket nagy része szinte gyászolja a szünidőt, siratja a szabadságát és a kötetlen időbeosztást. Egy kisebb tábor viszont már alig várta, hogy új ismeretekkel gazdagodjon, tudásszomját enyhítse és látogathassa kedvenc szakköreit. Ez az ambivalens érzésekkel gazdag időszak mindenkitől nagy erőfeszítéseket követel, hogy testben és lélekben meg tudjon birkózni a régi-új feladatokkal, kihívásokkal és kötelességekkel.

A szeptember, talán az a hónap, ami még segíti az “átállást” a nyári nyugalom és az őszi taposómalom között. A nyárias hőségek még lelkünkbe időzik a szabadság ízét, a fáradt napsugarak azonban már sejtetnek valamiféle változást. A még kellemes szél és az esti hűvös már előre jelzi az időjárási átmenetet, a nyirkos közeg pedig “megtisztít” a sivatagi szárazság után. Az iskolai intézmények szintén csak “félgőzzel működnek”, hogy a gyerekek könnyebben alkalmazkodjanak az újbóli rendszerhez. A kezdeti hetek bevezető órái még felidézik a nyárutó hangulatát, ám már sejtetik az elkövetkező időszak fáradalmait. A családok még utoljára kihasználják a lazább beosztást, hogy testi-lelki derűvel vegye kezdetét az új időszak.

A változások ciklikussága egyfajta támpont lehet a megmérettetésekkel teli intervallumban. Mindig jó tudni, hogy semmi sem tart örökké. A rossz (és sajnos a jó is) véget ér egyszer. Azonban a hozzáállásunk és az alkalmazkodó-képességünk a kulcs a változások pozitív megélésére.

Szeptember elejére, a nyári szünet végére, valamint az új iskolaév kezdetére egy kedves kis mesével készültem. A kalandos és vicces játékfilm teljesen más szemszögből mutatja be egy iskolai esztendőt.

-> Leó – ausztrál-amerikai családi animációs film, kalandfilm

fotó: Pixabay