Amennyiben csak egy film fér bele az idődbe…

A gondolat és az akarat, hogy megörökítsünk valami fontosat, szépet, esetleg rémisztőt egészen az őskorig nyúlik vissza. Az őseink már azokban a régi időkben kezdtek alkotni. A híres barlangrajzok mellett készítettek domborműveket és apró szobrocskákat is. Az emberi elme fokozatos fejlődésével folyamatosan javult az alkotások minősége. A kísérletezés számos remekművet eredményezett a történelem folyamán. A művészettörténeti korokat végigtekintve minden időnek megvoltak a főbb jellemzői, témái, irányzatai és elvárásai. A stilizált rajzoktól, a fotorealisztikus festményeken keresztül, egészen az absztrakt és elvont alkotásokig kor-művészet-történelem összhangban volt. Vagyis a történelmi kor szelleme minden esetben visszatükröződött a vásznon, ragyogott a márványon, esetleg jelen volt az épületek termeiben, és még hosszasan sorolhatnám. Majd, a technika fejlődésével, az emberek már “jobb” képeket szerettek volna, gyorsabban.

Míg a művészet időigényes, a különféle szerkezetek használatával az elkészítés időtartama jelentősen csökkenthető. Így jutottunk el a 19. század elejére, amikor a valóságot, a környezetet és az embereket már a legteljesebb, legpontosabb és legobjektívebb módon szerette volna “papírra vinni”. A világot már reálisan és komplexen szerették volna megörökíteni. Itt kapcsolódott az akkori technológia, a fénnyel készített képek össze a polgárok világával. A fotográfia újdonsága, valamint a megszokottól eltérő mivolta lenyűgözte az embereket. Majd fokozatosan felváltotta a hagyományos rajzokat, festményeket, szobrokat, és domborműveket.

A fény és a kémia hatások felhasználási módját már i. u. 900 körül is ismerték. A camera obscura-t, vagyis a fényképezőgép ősét, már az arab feljegyzések is említik. A 10. századtól azonban nagy utat tett meg ez az optikai-vegyészeti eljárást használó módszer. A 17. és a 18. század polgárainak népszerű eszköze volt.  A képrögzítésből és képelőhívásból álló technológiai újítás hamar meghódította a világot.

Magyarország területére az 1800-as évek első felében jutott el.  A legelső, nyilvános eseményen, vagyis a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagy gyűlésén készített fénykép (ill. dagerrotípia) 1840. augusztus 29-én készült. Ezen esemény emlékére, 2003 óta, minden évben megemlékeznek a magyar fotográfia napjáról. Ezen a napon ünneplik a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit.

Zolnay Pál 1972-es dokumentumfilmje a fényképészet valódi oldalát hivatott bemutatni. Az oly népszerű, utólagosan feljavított felvételek helyett a fényképek igazi arcát akarja bemutatni.

-> Fotográfia – magyar játékfilm, 1972, Zala Márk főszereplésével, Iglódi István és Sebő Ferenc szereplésével

fotó: Pixabay