Amennyiben csak egy film fér bele az idődbe…

Minden nemzet naptárában vannak piros betűs ünnepek, melyeket a nép minden tagja valahogy jobban magáénak érez, szívvel-lélekkel emlékezik meg rá, a szó szoros értelmében siratja, esetleg önfeledten ünnepli. A magyar nép számára az egyik legjelentősebb ilyen nagy piros betűs dátum az augusztus 20. Ezen a nyárvégi ünnepnapon minden szívében magyar ember boldogan tekint vissza több évezredes múltjának dicső pillanataira és fájó sebeire egyaránt. Minden lelkében magyar érzi ennek a napnak a nagyságát és a hívó szavát, éljen bárhol is e földtekén. Ezért elmondhatjuk, hogy ezen a jeles napon országszerte, sőt világszerte emlékeznek meg a keresztény Magyar Királyság megalakulásáról, valamint annak államalapító uralkodójáról, I. (Szent) Istvánról. Ilyenkor nem számít, melyik kontinensen vagyunk, milyen ország fennhatósága alatt élünk, milyen az állampolgárságunk, milyen anyanyelvű emberek vesznek körül minket. Ezen a napon csakis az számít, hogy Mi magunk minek valljuk magunkat. Csak az a lényeg, hogy a szívünk hova húz, a lelkünk hol érzi otthon magát, és hogy a testünk legapróbb porcikájáig magyarnak érezzük és valljuk magunkat.

Határon túli magyarként sokszor szembesültem már nem kívánatos szavakkal szülőországomon belül és kívül egyaránt. Sőt, még a “magyar magyarok”, vagyis a Magyarország területén élők ellenszenve sem került el. Sokszor éreztem elveszettnek és hazátlannak magam. Azonban augusztus 20-a az a nap, amikor hazatalálok. Ilyenkor valahogy mindig visszatér Nagy-Magyarország, hogy minden magyar számára biztosítsa az ünneplés és megemlékezés lehetőségét. Ilyenkor a magyar emberek nagy része csendesen emlékezik fényes századaira, sötét korszakaira, majd pedig, mind a hamvaiból újjáéledő főnixmadár feltámad és zajjal-fénnyel-tűzzel ünnepel múltat, jelent és jövőt.

Augusztus 20-a az államalapítás és I. István királyunk ünnepe. Ezen a napon a “új” keresztény rendszer győzelmét éltetik, mellyel az első keresztény király megerősítette államát és bevezette azt az elismert európai országok sorába. A felvilágosult és cselekvő Szent István több jogi lépéssel, diplomáciával és háborúval, törvénnyel és rendelettel erősítette országa hatalmi pozícióját, hogy versenyképes lehessen a többi birodalom mellett. A sikeresnek tarott intézkedéseket, valamint a számos egyházszervezési rendeletet a keresztény egyház is elismerte, majd pedig az 1083. esztendőben szentté avatásával jutalmazta.

Szent István királyunk és a keresztény Magyarország megalakulásának ünnepe apropóján számos város és falu készül nívós megemlékezéssel, előadással, koncerttel, esetleg egész rendezvénysorozattal. Ezen “intézkedések” minden magyar számára biztosítják a kellő tisztelettel tartott megemlékezés és ünneplés lehetőségét.

Erre az alkalomra azonban nem egy komor, történelmi tényekkel megtűzdelt “nehéz” filmet hoztam. A mostani ajánlásom egy humoros hangvételű, egyszerre komikus és tragikomikus történelmi kalandtúra.

-> Magyar vándor – magyar vígjáték, számos ismert színésszel

fotó: pixabay