„A harang volt a város szíve – felelte a pap. – Körülötte zajlott az egész élet. A parasztok az ő hangjára ébredtek reggelente, a fuvarosok az ő hangjára indultak útnak, a pékek az ő hangjára fogtak hozzá a sütéshez, még a templomok is jobban ügyeltek az ő hangjára, mint a saját harangjukéra. Vasárnap délben, amikor egyszerre szólalt meg a város összes harangja, az ő hangja túlszárnyalta valamennyiét, és mindenki csak őt hallgatta… Szerintem a hangja volt a lényeg – mondta Zito. – Megnyugtatta a város népét. Megdorgálta a dühösködőket, felvidította a boldogtalanokat… Mindenkihez szólt.” /Részlet John Hersey: Harangot Adanónak című művéből/

„A falu apraja-nagyja összegyűlt az avatóünnepségen”

– emlékezett vissza a tavaly december eleji eseményre Földváry Terézia, Sárosfa község polgármester asszonya.

„Közel húsz éve vezetem a falut, e két évtized kiemelt munkájának tekintem az ötvenéves halottasház felújítását, és azt, hogy az épület kapott egy csodálatos harangot” – folytatta a község első embere, és láttam rajta, kicsit elérzékenyült a feltoluló emlékek hatása alatt. „Bárcsak vissza tudnám adni annak a délutánnak az igazi hangulatát! Kosztra Dóra fuvolajátéka elvarázsolt bennünket: felcsendült az Ave Maria és a Krasznahorka büszke vára is, Nagy Lehel pedig énekhangjával simogatta az egybegyűltek lelkét. Körülnéztem, és láttam községünk lakóinak megindultságát. Büszkeséget és áhítatot láttam, valamint könnyeket csillogni a szemekben. Vettem egy nagy levegőt, tettem egy lépést előre, hogy belefogjak a beszédembe.

De, higgye el, az én torkom is összeszorult a meghatottságtól. Ott voltunk együtt, mi, sárosfaiak, akik álmodtunk magunknak egy megújult halottasházat, egy olyan teret, ahol méltóképp vehetünk búcsút szeretteinktől. És álmodtunk az épület tornyába egy igazi lélekharangot, ami csengve szól élőnek, holtnak egyaránt. Álmodtunk, és akkor, ott, azon a decemberi délutánon meglegyintett bennünket a felismerés: teljesültek az álmaink. Bár magáról a helyről a szomorúság, az elmúlás, a könnyek jutnak elsőként eszünkbe, az átadóünnepségen mégis öröm járta át a szívünket. És ez az öröm osztályrésze lett a községnek minden olyan alkalommal, amikor a toronyban megszólal a harang”

– mesélte Földváry Terézia.

A halottasház 1973-ban épült meg, az elmúlt öt évtized több helyütt is kikezdte a falakat, a tetőt, állandó javítanivalóval látva el az épület kezelőjét. Emiatt döntött úgy a falu, hogy pályázati forrásból és hozzáadott önerőből felújítja, korszerűvé teszi. Halottasházunk fedett teraszrésszel bővült, új tetőszerkezetet és vadonatúj cserépborítást kapott. Teljes körű belső felújításon esett át: új elektromos hálózat került behúzásra, víz- és csatornavezeték lett beépítve, kicseréltük a talajburkolatot. Az épületben szociális helyiségeket alakítottunk ki: modern toalett szolgálja a lakosságot, valamint egy raktárhelyiséget is létrehoztunk. Megvalósult a belső és külső épületfestés, környezetparkosítás történt, járdasziget épült, valamint az épület tornyába bekerült az új, elektromos vezérlésű harang is.

„A harang elkészíttetése nem volt kérdés számomra. Annyi mindenről szól a harang hangja, annyi mindent jelent annak csengése-bongása, hogy elmondhatjuk, valóban végigkíséri az embert a bölcsőtől egészen a sírig. Nagy öröm volt, amikor megtudtuk, hogy itt, a Felvidéken, Rozsnyótól nem messze, Várhosszúréten üzemel egy harangöntő műhely, melyet egy fiatal, agilis, munkái által már világhírnévre is szert tett harangöntő felügyel.

A 19. században gróf Andrássy Dénesről és feleségéről, Franciskáról volt híres a község, most pedig a csodálatos értékeket saját kezük munkájával elkészítő mesterekről: Ulman István fafaragó és Slíž Róbert harangöntő. November 18-án képviselőtársaimmal: Bölcs Mónikával, Nagy Lehellel és Kalina Róberttel ellátogattunk a gömöri falucskába, ahol saját szemünkkel tekinthettük meg a Sárosfára szánt ötvenöt kilós harang öntését. Nagy élmény volt, mert bár régen ez a mesterség is gyakoribb volt, manapság már igazi kuriózumnak számít”

– tudtam meg a polgármester asszonytól.

A harangszó emlékeztet az imára, a pontosságra, a fegyelemre. A reggeli harangszó sem véletlen: megkondulva hirdeti, hogy ébredj, kábult elme, igyekezz felmenni ismét az Úr hegyére.

„Az imádság nem annyira ihlet és ráhangoltság kérdése, hanem mindenekelőtt akarati cselekvés. Az imádságot nem szabad – legyen az közösségi vagy személyes – kiszolgáltatni vallási hangulatainknak, szeszélyeinknek. Az állhatatos kitartás magával hozza az imádsághoz való kedvet. Ugyanakkor nemcsak az imádság, de a pontosság is fontos. Nem jó elmaradni, de késni sem. Aki újra és újra elkésik a szentmiséről, a közösségi imáról, elárulja, hogy számára nem az Úr és az ő dicsérete a legfontosabbak ebben az életben. Pedig minden elmúlik, de az Úr igéi és az Ő dicsérete megmaradnak örökre”

– mondta ünnepi beszédében Jankó Gábor plébános.

A Kossuth Rádió minden áldott nap délidőben, 11.57-kor sugározza a Harangszöveg című műsorát, mely a Déli harangszót előzi meg. Ekkor ismertetik, melyik település melyik templomának vagy egyházi épületének harangja emlékezteti majd a magyarságot szerte a Kárpát-medencében a Nándorfehérvári győzedelmes csatára, illetve hívogatja ebédelni ez embereket a családi asztalokhoz. A harangról sosem, mint tárgyról beszélnek. Megszemélyesítik: egy a település lakói közül, saját érzésekkel, gondolatokkal, álmokkal, s tetővel a feje fölött.

„Nem pénzkérdés volt számomra ez a harang, sokkal inkább a szív diktálta, hogy megvalósítsuk. Szimbólum, ami jelenti a gyökereinkhez való ragaszkodást és az együvé tartozás élményét. Egy örök jelkép, ami mindig emlékezteti majd Sárosfa mindenkori lakosságát, évtizedek, akár egy évszázad elmúltával is azokra, akik mertek harangról álmodni, és valóra is váltották ezt az álmukat”

– fejezte be gondolatait Földváry Terézia, Sárosfa polgármester asszonya.

A Harangszöveg műsorban elhangzik, az adott toronyban hány harang lakik, hol öntötték bronzba, ki álmodta meg a megszületését. Álljon hát itt most mementóként a sárosfai: a Remény hetilap köszönti a község új lakóját! Sárosfa község halottasházának tornyában egy harang lakik, a várhosszúréti Slíž Róbert műhelyében készült. Felirata: „Az élőket hívom, a holtakat elsiratom. Sárosfa, 1286-2023.” Szolgálja e harang a község lakosságát, adjon nekik megnyugvást és boldogságot nap mint nap, az idők végezetéig.

fotó: Földváry Terézia archívuma