Hanna mindig is keresett valamit, amit nem tudott megnevezni. Gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzotta a természet, a fák susogása, a források csobogása, de még mindig azt érezte, hogy nem találta meg azt, amit keres. Egy nap egy régi könyvesboltban különös könyvre bukkant: Lélekösvény.

A könyv egy képzeletbeli helyre, az Égi Forrás Völgyébe kalauzolta az olvasót, ahová belépve találkozhat valódi önmagával.

A könyv teljesen magával ragadta. Szinte érezte a fák illatát, a gyep puhaságát a talpán, a színes virágok tömkelege pedig gyönyörködtette szemét. A Völgyben csörgedezett egy patak, amely hívta az arra tévedt vándort. A vándor leült a forrás mellé és becsukta a szemét. Mély lélegzetet vett, és érezte, ahogy a hely energiája átjárja. „Kedves Vándor!” – állt a könyvben – „A válaszokat, amiket keresel, a szíved mélyén találod. Engedd el a külső világ zaját, és hallgasd meg a belső hangodat.”

Hanna felnézett a könyvből. Ebben a pillanatban mély nyugalom járta át. Rájött, hogy egész életében kívül, a természetben, a kapcsolataiban, a világban kereste azt, ami mindig is benne volt.

Ott, akkor Hanna megfogadta, hogy hallgatni fog a belső hangjára. Különösképpen, mert az is fejleszthető. Olvasta egy könyvben. De az már egy másik történet.