Az őszi jó hangulatra, a bódító illatokfelhőkre és a sárga-barna-bordó-zöld színkombinációkra összpontosítva álmodtak, majd valósítottak meg egy őszközpontú mesevilágot Csallóköz egy kisebb falurészében, Cséfalván. Farkas Barbara és barátnője, Katona Mónika „Móka”, szó szerint egy tök jó ötlettel rukkolt elő még 2021 tavaszán. Az ötlet megálmodói elfogadó és segítőkész hozzáállást kaptak a családi körön belül. Így hát az álomból valóság lett, ami az idei esztendőben is nagy sikerrel folytatódott! De hogyan is kezdődött? Járjunk utána!

Semmilyen tündérmese nem indulhat zökkenőmentesen! Barbi így emlékszik vissza a kezdetekre, valamint a fokozatos változásra:

„Senki nem bízott bennünk. Aztán, az első év után látták, hogy megy ez nekünk, és mindenkinek megtetszett. Mindent mi szerzünk be – megvesszük a magokat, a faanyagot. Móka apukája nagyon ügyesen dolgozik a fával. Mindkettőnknek ezermester apukája van, és anyukáink is nagyon ügyesek.”

A kezdeti lelkesedés, ha a családot nem is, de őket rögtön magával ragadta. A nehéz földműves munka egy cseppet sem tántorítja el a lányokat a folytatástól. Imádják kétkezi hobbijukat, és bár eredeti szakmájukat nem tervezik feladni, a szabadidejükben igazi farmerekké szellemülnek át. Móka egyenesen úgy érzi, pályát tévesztett, mostmár inkább agronómusnak menne.

Azonban nem minden móka és kacagás. „Mindenki dolgozik, kapálunk, gyomlálunk. Az első évben például kézzel öntöztünk. Most már van öntözőrendszerünk. Azonban nem tudnánk belőle megélni. A pénz nagy részét visszaforgatjuk a következő évbe. Mindig veszünk új dolgokat.” – tette hozzá Móka.

“Igaz, ebből nem gazdagszunk meg, de nem is azért csináljuk. Az elején azt sem tudtam, milyen tökök vannak, később megtanultam. Rájöttem, milyen finom a tök, és mennyi jótékony hatása van – emésztésre például kiváló.”- mondta Barbi.

A visszaemlékezést Móka így egészítette ki: „Mivel már régóta barátnők vagyunk, ezért mindig is gondolkodtunk, hogy mibe lehetne közösen belevágni, valamit alkotni, együtt. Egyszer felvetettem Barbinak, hogy ültessünk tököt. Csináljunk olyat, mint Amerikában a „pumpkin patch”. Aztán továbbfejlesztettük. Barbi kitalálta, hogy legyenek nálunk fotózások. Már az első éven 8 fotósunk volt.”

A nagyszerű, szinte már idilli helyszín, az egyedi dekorációk, kellemes szín-illat-íz kavalkádok pedig hamar meghozták gyümölcsüket. A TökJóFarm híre szinte azonnal elterjedt ezen a vidéken. Már nem is tudják pontosan, mennyi profi kattogtatja a fényképezőgépeket a farmon.

A szív és a lélek együttese már rögvest meglátszik, ahogy a lábunkat betesszük a farmra. A csendesen hívogató őszi díszlet, a színek harmóniája, a jó illatok.

A fényképészközösség elégedettségét jelzi az is, hogy a lányoknak már nem csak az őszi hajszával kell számolniuk. Az október utolsó hétvégéje, annak külön pókhálós, szellemes, ijesztő Halloweeni díszlete kicsiknek és nagyoknak is az egyik kedvenc terepe. Utána, a következő hetek már a meghitt, családias karácsonyi hangulat jegyében telnek.

Barbi elárulta azt is, hogy az éves vérfrissítés azonban nemcsak a dekorációs elemekre vonatkozik, hanem a kínálatukra is. „Most körülbelül 15-20 fajta tökünk van. Olyan fajtáink vannak, amiket máshol nem tudsz venni.“

A „tökös csajok” azonban, mint fesztiválszervezők is kiválóan megállják a helyüket. Már nem is tudják, hogy melyikük fejéből pattant ki a Cséfalvai Tökfesztivál ötlete. A szervezők első útja a gellei polgármesterhez vezetett, aki örömmel szolgáltatta a helyszínt – a csentőfai vadászház melletti területet – valamint biztosította őket támogató hozzáállásáról. Barbi emlékezete szerint „tavaly és idén is voltak kézművesek, árusok, fajátékok, tűzoltó autó, lovaskocsi, traktor, fotósarok, zene, étel, ital…Ezen az éven pedig nagyjából háromszor annyi ember volt, mint tavaly.”

Az elmúlt évek során befolyt „sütipénzt” Méry Ádám gyógyulásának megsegítésére ajánlották.

Az őszi Cséfalvai Tökfesztivál idén már harmadik alkalommal hozta össze nemcsak a falut, hanem közelebbi-távolabbi érdeklődőket is. Ezen kívül szerveztek már tavaszi, húsvéti család- és gyermekközpontú tojásvadászatot is.

fotó: a szerző, Kovács Tamás