Micsoda öröm, hogy a Kis Boncák az Óz, a nagy varázsló című darabot próbálják és mutatják be! Egy vallási tematika, például Noé bárkája is nagyon mutatós lenne a színpadon, viszont gyermeknapi állomásjátékként – valljuk meg – nem sok mozgásteret adna! Hova akarok kilyukadni? Nos, mindazok kedvéért, akik már régen látták bármilyen formában ezt a rendkívül népszerű mesetörténetet, felelevenítek néhány fontos részletet. Óz birodalmában nagyon sok édes, furcsa, barátságos vagy éppen félelmetes lény él. Mindnek sajátos jelleme és tulajdonságai vannak. Ezenkívül rengeteg helyszínen, fordulatos történetek zajlanak. Emiatt állítom, hogy egy, ezt a művet alapul vevő gyermeknapi rendezvény izgalmasabb tud lenni, mint olyan, ahol csak egyetlen színtérrel számolhatunk.

Három órakor érkeztem Lakszakállasra. Kissé szívtam is emiatt a fogam, mert a gyermeknap hivatalos kezdése fél négyre volt meghirdetve. Épp akkor állították fel a helyszínen a legelső ugrálóvárat, ám ezenkívül nagy mozgás még nem volt a szabadidőparkban. Pár lépésre onnan azonban egyenesen tülekedés folyt! Kíváncsian elindultam a vidám hangzavar felé, és néhány méter megtétele után már rögtön tudtam: jó helyre érkeztem! A helyi vadászház udvarán ugyanis hadra fogták a gulyáságyút! Olyan pompás illatok szálltak a bográcsból, hogy bár indulás előtt Bogyán betoltam egy sült kolbászt, mégis megkordult a gyomrom!

A lakszakállasi vadásztársaság biztosra ment, amikor egy egész lakodalmi kiéhezett seregnek elegendő ételsort főzött-sütött. Összekötötték ugyanis saját napjukat a gyermeknappal. Ragyogó ötlet, hiszen látogatóból nem volt hiány, és bár otthon minden bizonnyal mindenki jól lakott az ebéddel, a gőzölgő finomságok illata tömegeket csábított az udvarba. A bográcsokban a vadak legjava: dámszarvas és vaddisznó gulyás. A roston vaddisznóból készült pecsenye és kolbász pirult. Elmaradhatatlan volt a pacal, amit akár helyben frissen sütött lángossal is el lehetett fogyasztani. A halételek szerelmesei a sült hekk szálkáiról szopogathatták le a finom fehér húst.

Mire – nyálcsorgatva – végeztem a lakoma feltérképezésével, gyermekzsivajjal telt meg a szabadidőpark is. A korábban érkezők megfigyelhették, hogyan épülnek ki az egyes állomások, ahol a feladatok teljesítéséért igazolás járt, melyet aztán a rögtönzött „édességek kicsiny boltjában” lehetett nyalánkságokra beváltani. Hogy miről is szólt a kalandtúrás gyermeknap, arról Barthalos Andrea, a Csallóköz Szépe szépségverseny királynője mesélt portálunknak. Mert Lakszakállas nemcsak pompás programokkal, hanem a legszebb lányokkal, nőkkel is büszkélkedhet!

„A helyszínek, jobban mondva a teljesítendő feladatok idézték a mesét, annak egyes epizódjait, szereplőit. Az első állomáson egy puzzle képet kellett kirakni. A második az ugróiskola, ami a jól ismert sárga köves utat jelzi. Ez amolyan feladat a feladatban, ugyanis segítőnk egy kis számtant is belevitt, mikor krétával felrajzolta. Tehát az ügyességen kívül az agytekervények is dolgoztak. A harmadik állomás a Madárijesztőé. Vele találkozik először Dorothy. Itt fel kellett öltöztetni az alakot. A meséből tudjuk, hogy elég szakadt ruhája volt, s az lógott is rajta. Ezt mintázta a kép is, amivel a gyermekek találkoztak. Következő a Bádogember standja. Úgy szól a fáma, hogy neki nincs szíve. Hát a kalandtúrázók megajándékozták vele. Bekötött szemmel meg kellett keresni a bádogbábut, majd szívet ragasztani rá. Az ötödik állomás bátorságot követelt: Oroszlán módjára tűzkarikán (a tüzet természetesen színes szalagok jelképezték) kellett átugrani.

A Kapuőr asztalánál szemüvegeket kellett helyes sorrendbe rakni. Az „itt a piros, hol a piros?” játékot idéztük meg Óz süvegével, ahol három kincset találhattak az érdeklődők. Ezt követte az az állomás, ahol csapatmunkára volt szükség: összekötött lábbal kellett megtenni a kijelölt utat. Ezután elérkeztek a gyerekek a Pókok útjára. Ez egy kötélakadály, ügyeskedésre volt szükség, hogy átbújjanak rajta, majd karikadobálás következett süvegekre. A Szárnyas majmok megállónál szívószállal kellett ezeket a mesebeli lényeket egyik pontból a másikba helyezni. A Farkasfalka standnál célba dobás, a Boszorkányok tanyáján seprűvel való egyensúlyozás várta a gyerekeket, a célba érkezéskor pedig győzelmi lakomára kellett megteríteniük az előkészített asztalt. Itt tudni kellett (vagy terítés közben megtanulni) a tányérok, poharak, evőeszközök helyes felrakását, elhelyezését”

– mesélte lelkesen Andrea, miközben a segítők már felkészültek a gyerekek fogadására. Rájuk nem is kellett sokat várni, azonnal bejelentkeztek pontgyűjtő lapokért. Aki még hezitált, végigbarangolja-e Óz birodalmát, előbb behuppanhatott a helyszínre érkező mutatós rendőrautókba, bekapcsolhatta a villogót és a szirénát. Sőt, előkerült a golyóálló mellény, illetve egy hatástalan lőfegyver is. Kattogtak is megállíthatatlanul a fényképezőgépek, hiszen ilyen szelfire nincs minden nap lehetőség!

A gyűjtőudvar mellett a Lakszakállasi Mezőgazdasági Szövetkezet hatalmas gépei parkoltak le. Nagy sikerül volt a gyerekek körében, akik azonnal megmászták őket, kipróbálták, milyen az ülés a kormányok mögött. Lehetett még focizni, kosarazni, lovas kocsizni, sőt, Pajti, a rendkívül helyes és okos border collie is bemutatta tudását és trükkjeit.

Évek óta azt figyelem, hogy a gyermeknapokat ideje lenne átnevezni családi nappá. Tény, hogy a kicsik körül forog ilyenkor a világ, ám – ahogyan az Lakszakállason is jól megfigyelhető volt – a felnőttek, a szülők éppúgy élveztek minden eseményt, néha még harsányabban kacagtak, mint csemetéik!

fotó: a szerző