Sokáig – nem csak gyermekként – kedvenc animációs filmem egy 1989-es alkotás volt: Charlie – Minden kutya a mennybe jut.  Kutyusokról szól, akik – természetesen – csaholnak, csóválnak, pacsiznak, zabálnak, vakaróznak, dörgölőznek. Pajkosak, huncutak, néha vadak, máskor megszeppenten kacsingatnak a külvilágra. Hogy nézőként értsük őket: beszélnek. S hogy emberként megértsük őket: éreznek. Ugyanolyan örömeik, bánataik, félelmeik, bizakodásaik vannak, mint nekünk. Meglesz-e a napi betevő? Lesz-e hol álomra hajtani a fejet? Lehet-e félelem nélkül élni? Tekinthetünk-e bizakodva, reménykedve a jövőbe? Lesz-e holnap valaki, aki majd úgy igazán, igazán, de igazán szeret?

Vajon a Komárom Gadóc városrészében üzemelő kutyamenhely kényszerű lakóinak melyik a leggyakoribb sirámuk? Mert bizony lehet ott nekik elég! Sokan vannak, akik nap mint nap az 573-as autóúton járnak Komárom és Gúta között, és fogalmuk sincs róla, hogy tíz-húsz sóvárgó, szomorúan dobogó kutyaszív mellett autóznak el. A nagy vaskapun betekintve kenneleket lehet látni U-alakban, bennük sok kutyust. Jómagam kicsivel több mint egy éven át végeztem önkéntes munkát egy másik menhelyen, így azt hiszem, némileg bennfentesként is írhatok a témában.

Első napomon némi bizalmatlansággal fogadott néhány eb, óvatosan közelítettek, távolabbról szaglásztak. A következő napon már úgy üdvözöltek, mintha tíz éve ismernénk egymást. Feltétlen bizalmat, odaadást, csodálatot és szeretet kaptam tőlük. Elég volt csupán a menhely kiszolgáló házikójába bemennem: mikor kiléptem, ismét kitörő lelkesedéssel fogadtak. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikük boldogan kísért volna hazáig, és ha másként nem megy, hát virrasztott volna a lábtörlőn. Mindegyiket nem fogadhattam örökbe, csak kettőt, ők azóta is boldog családtagjaink.

Gadóc ugyanolyan menhely, mint a többi a nagyvilágban. Igyekszik átmeneti szállást biztosítani a hajlék nélkül maradt kutyusoknak. Táplálják őket, gondozzák, ápolják, akár gyógyítják is. Az önkéntesek megfeszített munkával és tempóval sürögnek körülöttük, és próbálják apró darabokra szelni saját szívüket, hogy minden csillogó szemű négylábúnak jusson belőle egy szilánkocska. A kutyusok pedig hálásak mindenért. Egyetlen kedves pillantásért, egy jó szóért, egy rövidke fültő vakargatásért. Vagy egy kis jutifaliért. És azért, ha nap mint nap ellátogat hozzájuk a kétlábú, és kiejt a száján néhány meleg, megnyugtató szót.

Július utolsó vasárnapján nem csak szavak hangzottak el a gadóci kutyamenhely kutyusai érdekében. Komáromban ismert és szeretett zenészek fogtak ugyanis össze, hogy felhívják a figyelmet a segítés örömére. Gyurász Ildikó nevét ismerheti már a Borozóba járó közönség: többször is fellépett ott. Karakteres, erős hangján olyan klasszul szólnak a retró slágerek! Ő volt az ötletgazda, ő kereste meg Kulin Euardot és feleségét, Kulin Pastorek Cynthiát, hogy tegyenek együtt a blökikért. Közösen vették fel a kapcsolatot zenésztársaikkal, akik mindannyian azonnal igent mondtak a felkérésre. Külön köszönet, hogy mindannyian ingyen és bérmentve vállalták a fellépést, pusztán a jó ügy érdekében.

A jótékonysági koncertnek a Locals szórakozóhely, illetve annak vezetője, Spišek Ingrid teremtett kiváló helyszínt. Fellépett Gyurász Ilda, a Jazz&You, akik itt adták megalakulásuk óta a második koncertjüket. Megjelent Lakatos Alex is, a méltán népszerű Koral Tribute Band tagja. A népes közönségnek zenélt Koczkás Eszter, a Six Notes és a Carpedante Music is. A bár bejárata mellett elhelyezett dobozban pedig egyre csak gyűltek a felajánlások.

„Közel 1300 euró gyűlt össze három óra alatt. Mi magunk is nagyon meglepődtünk az összeg nagyságán. Nagy öröm, hogy a komáromiaknak átjött az üzenet, és összefogtak, hogy segíteni tudjanak a gadóci menhely kutyusainak. Minden egyes euró őket szolgálja! A menhely vezetése tápot vásárol majd belőle, elvégzi a szükséges javítási munkálatokat, illetve orvosi ellátást is biztosít, ahol ez szükséges. Csak annyit tudok mondani: köszönjük! Fantasztikus közönség volt, és együtt megcsináltuk: segítettünk!”

– fejezte ki örömét Kulin Eduard, a Jazz&You zenekar hegedűse, egyben a Komáromi Művészeti Alapiskola pedagógusa. Jó tudni, hogy minden kutya a mennybe jut, de azt még jobb, hogy földi életük során – még ha hányattatott is a sorsuk – teremtődnek okok az örömre, boldogságra!

fotó: a szerző, wikipédia