A tibeti róka a világ egyik legérdekesebb külsejű rókafaja. A Tibeti- és Ladaki-fennsíkon él. Külső jegyei és viselkedése alkalmazkodtak az extrém körülményekhez, a magashegyi területekhez. A tibeti rókát a nézése teszi furcsává, sokan úgy gondolják, olyan, mintha mindig ítélkező tekintettel nézné a világot.

A tibeti róka első ránézésre is különbözik a rókaféléktől. Testalkata kisebb és kövérebb, arca rövidebb. Bundája vastag és puha, hogy megvédje a hideg időjárástól. Rozsdavörös sárgásbarna színűek, oldala és végtagjainak felső része szürkés. A felnőtt példányok testhossza 60–70 cm, a farkuk 29–40 cm-es. Tömegük 4-5,5 kg. Fogazatuk nagyon fejlett, a szemfogaik elég hosszúak a többi rókához képest. Élőhelye a félszáraz és száraz puszták, dombvidékek, kerüli a sűrű növényzetű területeket és az emberi településeket.

A tibeti róka magányos, nappal aktívan vadászik, ami ritka a rókafélék között. Elsősorban pocoknyulakra vadászik, amik nappali életmódot folytatnak. Ezen kívül egyéb rágcsálók, gyíkok, gyapjas nyulak, döghús is a kedvencei közé tartozik. Gyakran követi a barnamedvéket, mert pocoknyúl odúkat ásnak ki, és ilyenkor elkapja a zsákmányt.

Párzási időszaka februárban kezdődik. A tibeti rókák életük végéig hűségesek maradnak párjukhoz. A nőstények 50-60 napos vemhesség után 2-4 kölyköt hoznak a világra, amelyeket 8-10 hónapos korukig nevelnek. Otthonuk a sziklák alatti üregek, kiszáradt partvonalak vagy domboldalak, ahol akár négy db 30 cm körüli bejáratot csinálnak. A tibeti róka rágcsálópopulációk szabályozásával hozzájárul a természetes egyensúly fenntartásához.

fotó: Flickr, Wikipédia