A mai tanmesénk a segítségnyújtásról szól. Miközben elkortyolgatjuk a reggeli kávénkat, elolvassuk ezt a történetet és feltöltődve vágunk neki a napnak, tele tettrekészséggel. Talán még segítünk is valakinek.

Egy gyönyörű park közepén állt egy nagy tölgy. A tölgy büszkén állt a parkban. Mintha úgy érezte volna, hogy minden állatnak és embernek árnyékot csak ő ad a nyári forróságban. Azonban egy nyári vihar letörte az egyik ágát. Egy kisfiú arra biciklizett és megpróbálta felrakni az ágat, összeilleszteni a fát a leesett véggel. Sajnos nem járt segítséggel, mert a kisfiú gyenge volt, bármily elszántan is próbálkozott, így egy felnőtt segítségére volt szüksége. Szólt is apukájának, aki kis lemaradás után érte be fiát. Az apa megfogta a faágat és visszaillesztette a törés helyére. Odakötötte egy anyaggal, hogy összenőjön. Csak álltak ott, a gyermek és a felnőtt, mintha a fa sóhajtott volna. De lehet csak az ő sóhajtásuk volt, hiszen a segítségnyújtás és együttműködés ízét ízlelték meg, amely örömet okozott számukra.