Hogy mi van a rivaldafény és a csillogás hátterében? Amikor a mérleg egyik serpenyőjében Thaiföld és a nemzetközi szépségverseny, akkor mi kerül a másik oldalra? Vaníliás shake, frissen sült, ropogós, extra sajtos-sonkás pizza helyett. Párolt zöldség lúdláb torta helyett. „Nagyon szeretek jókat enni, sütni, főzni. De a szépségversenyek világa elsősorban a vizuális élményre épít. Ez az élmény pedig sokszor bizonyos lemondásokkal jár” – meséli Barthalos Andrea, aki 2015-ben elnyerte az első udvarhölgynek járó címet. Aztán hozzáteszi, számára csak ennyi az árnyoldal. Mert a versenyektől, a kifutók világától olyan sok jót kapott, amit nehéz lenne egyetlen csokorba kötni.

Lakszakállason beszélgettünk, egy csinos, meleg, barátságos házban. Itt most teszek egy vargabetűt. Mert hajlamos vagyok hinni abban, hogy természetes közege képes befolyásolni az embert, életét, mindennapjai alakulását. Lakszakállas, ez a Komáromi járásbeli község pedig pontosan az a hely, aminek pompás kisugárzásai vannak. Ki tudja, mi az oka? Hogy a földben van-e valami extra vagy a levegőben? A talajvízben? Talán sosem jövünk rá. Az viszont biztos, hogy a falu teli van olyan emberekkel, akiknek zsigereikben van a vágy, hogy tegyenek másokért. Hogy azért dolgozzanak, hogy széles tömegeknek jobb legyen. Tevékenykednek a kultúra, a művészetek, a technika, az egészség- és szépségipar területén. Önzetlenül és boldogan.

Egy forrázott kávét kérek! – választottam a felsorolt kínálatból, a következő pillanatban pedig két szépségkirálynő ugrott, hogy kérésem teljesítse. Most elolvastam újra ezt a mondatot, és rácsodálkoztam: ilyesmi tényleg megtörténhet manapság? És ez nem film, nem valamilyen romantikus „daniellesteel”, hanem a valóság. A konyhában Barthalos Adrea és Barthalos Adrea. Anya és lánya. Egyikük szépségkirálynő lett a Csallóköz Szépe versenyen, másikuk első udvarhölgy a Felvidék Szépén.

„Sokat játszottunk régen anyukám koronájával, de nem ez indított el engem is a pályán. Mindig szerettem a kultúrát, bármi történt Lakszakállason, igyekeztem a részese lenni. Szerettem a színpadot, a szereplést, a népdalokat. Tagja voltam a helyi színjátszócsoportnak, a Boncáknak. A református templomban egyházi énekeket énekeltem. Tizenhat évesen, amikor Komáromban szépségversenyt szerveztek, gondoltam, kipróbálom, milyen. Tapasztalatlan voltam, úgyhogy helyezést nem értem el, viszont nagyon sokat tanultam, és igen: megtetszett az a közeg”

– emlékezett vissza Andrea a kezdetekre. 2014-ben már tudatosan készült a versenyre, s bár a helyezés elmaradt, barátokra talált, és talán, mondhatni, életcélra is. Akkor ismerkedett meg Kiss Kósa Annamáriával, később Bukovics Evelinnel, Záčik Nikivel, kapcsolatuk azóta is virágzó és termékeny.

„A legnagyobb ajándék számomra nem is a korona volt, hanem a Szépségtábor. Ez egy nyári elfoglaltság gyermekeknek, öttől tizennégy éves korig. Nevezhetjük akár felkészítőnek is a kifutók világára, hozzátéve, hogy elsődleges célunk az önbizalom erősítése. A gyerekeket megtanítjuk a helyes testtartásra. Ösztönözzük őket, hogy a járásukon, a mozdulataikon, a megnyilvánulásaikon mindig érződjék a magabiztosság. Megmutatjuk a megfelelő színpadi jelenlétet, ahogyan a közönséggel való legjobb kommunikációt is. Olyan világban élünk, amikor már nem elég csak tudni valamit, hanem az marad a felszínen, aki kiválóan el is tudja magát adni. Ehhez is nagyszerű alapokat nyújt a tábor. Az egy hét alatt dolgozik velünk fodrász, sminkes és koreográfus is. Megmutatjuk a gyermekeknek és szüleiknek egyaránt, hogy kis odafigyeléssel milyen rengeteg plusszal lehet felvértezni bárkit”

– lelkendezett Barthalos Andrea, aki civilben óvónéniként dolgozik Nagymegyeren. Igyekszik megvívni a pedagógusok állandó szélmalomharcát a gyermekek figyelmének lekötése terén. Mindezt azonban nem a szépségkirálynői múlttal teszi, arról csak módjával beszél, ha esetleg felmerül a kérdés a kicsikben, „miért van Andrea néni fején korona egy interneten talált fotón?”. Ilyenkor mindig őszintén válaszol. Elmondja, hogy régebben volt egy álma, amelyet nem akart csak álomnak hagyni. Tett, keményen megdolgozott érte. Azt is el szokta mesélni, hogy az álmok nem mindig teljesülnek azonnal. Fontos, hogy az embernek legyen hite és kitartása.

„Próbálom úgy terelgetni őket, hogy saját maguk vegyék észre az értékeket az életben. Manapság már egyre korábbra tesszük azt az időt, amiről úgy beszélünk, a legfogékonyabb kor a gyermek életében. Mivel tagja vagyok a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskarnak, illetve Bartalos Józseffel közösen Barthalos Duó néven is sokszor lépünk fel, így tudják, hogy szeretek énekelni. Sokszor ott vannak szüleikkel együtt a közönség soraiban. Ilyenkor látom a szemükön, hogy örülnek, hogy az ő tanító nénijük ott áll a színpadon és énekel. El kell ismernem: boldoggá tesz a tudat, hogy büszkék rám!”

Beszélgettünk a Felvidék Arca idei szezonjáról is, melynek Andrea a koordinátora. Elmondta, hogy erős és különleges mezőny állt össze. Idén először tizenhárom lányt válogattak a döntőbe, akikre a végső megmérettetésig – amelyre Gútán kerül sor – rengeteg tanulás és szereplési lehetőség vár. A szépségkirálynő választás egy abszolút szubjektív verseny. A lányoknak fel kell készülniük a legjobbra, ám a verseny szempontjából a legkevésbé jóra is.

„Első benyomásom az idei döntős mezőnyről, hogy igazán belevaló magyar lányokra esett a zsűri választása. Jó a személyiségük, érdekes egyéniségek, formás, látványos alakkal bírnak. Nagyon nehéz lesz majd a döntés, hogy ki legyen idén a királynő. Jómagam nem leszek a zsűri tagja, mivel olyan erős kötelékek alakulnak ki köztem és a versenyzők között, hogy úgy érzem, nem tudnék megfontoltan jó döntést hozni. De ez így jó, mert azon túl, hogy maga a verseny nagyon látványos, csupa csillogás, a háttérben olyan érzelmek kavarognak, melyek minden percét csodálatossá teszik. Kapcsolatom a lányokkal igazán bensőségessé válik: velük örülök, velük sírok. Megélem velük a nehézségeket ugyanúgy, mint a pillanatnyi vagy hosszú távú boldogságokat”

– zárszavaz Barthalos Andrea, hozzátéve, számára a háttér, a kulisszák jelentik a kiteljesedést, amikor színpadra lépés előtt még gyorsan ellenőrzi, minden kifogástalan-e a versenyzőn, jól érzi-e magát? Még egy utolsó mosoly, egy ölelés, talán pár csillogó könny a szemek sarkában, és Andi elengedi a lányok kezét, akik ugyanúgy lépkednek gyönyörűen, magabiztosan a jövőjük felé, ahogy tette ő is, s teszi azóta is, nap mint nap.

fotó: Barthalos Andrea archívuma

címfotó: levendulásban Calvinnel, a család imádott kutyusával