Ötven év hosszú idő. Ötvenévnyi biciklizésről nem is beszélve. Ha emellé hozzászámoljuk az ország folyamatos felfedezését, az emlékhelyek megtisztelését, a közösség alakítását, akkor talán már nem is tűnik annyira hosszúnak. Inkább adekvátnak, ugyanakkor hihetetlennek. Tudnak valamit ezek a HKT-s arcok!

Idén ünnepli ötvenedik évfordulóját a Honismereti Kerékpártúra, melynek résztvevői a jubileum alkalmából Nógrád látványosságait járják be július és augusztus fordulóján. Losonc, Gács, Poltár, Fülek, Perse, Rapp és Ipolytarnóc sem maradhatott ki a biciklizők listájáról. Ám mielőtt útra kelt a megközelítőleg hatvan főből álló csoport, gálával ünnepelték meg az eseménysorozat félszázados fennállását, s persze a csapatszellemet, a közös értékrendet és érdeklődést, mely összetartotta a folyamatosan cserélődő közösséget. Ezek a tulajdonságok leginkább akkor tűntek fel nekem, amikor az ógácsi templomkert virágágyásai között mamák, papák és unokák rágcsálták a nővérek által kínált kekszeket, közben pedig Csontváryról és az izomlázról beszélgettek. Gyönyörű életkép volt!

„Az idei túrának több különlegessége is van. Ebben az évben csillagtúra formájában barangoljuk be a vidéket, ami annyit jelent, hogy ugyanabból a táborhelyből indulunk el minden reggel, oda is térünk vissza, de mindennap más irányba tekerünk, s fedezzük fel Nógrád kincseit” – avatott be az egyik újdonságba Hodossy Katalin, a HKT főszervezője.

A tradíció megtartása érdekében, 2022-ben létrejött a Honismereti Kerékpártúra Polgári Társulás, mely a programsorozat jogi hátterét biztosítja. Urbančok Larisa, a polgári társulás elnöke elárulta, hogy egy olyan tábori hangulatot igyekeznek évről évre kialakítani, ahol kortól függetlenül mindegyik résztvevő jól érezheti magát, ahová mindig visszatérhet akár egyedül, akár a családjával.

A szervezőcsapat mindig törekszik a megújulásra, ugyanakkor a megtartásra is. Állításuk szerint a „nagy öregekkel” beszélgetve rájöttek, csak akkor lehet valamit megőrizni, ha az eszméje megmarad, így azt, ami még működtethető a mai világban is, megtartják, viszont mindezt egy modern struktúrába öntik.

„Nem akarjuk, hogy kiöregedjen a túra, ehhez pedig vérfrissítésre van szükség. Valamit pedig nyújtani kell ahhoz, hogy a fiatalok a nagyon sok inger közepette minket válasszanak” – fejtette ki Urbančok Larisa.

Rengeteg visszajáró bicajost is találhattunk az újabbnál újabb túrázók között. Volt, aki egészen Kanadából látogatott haza, hogy megünnepelje ezt az évfordulót.

„Amikor fiatal voltam, a biciklizés fogott meg benne, de aztán már a közösség. Az egység, az egyhangú érdeklődés. Különböző háttérből érkeztünk, én jöhettem kisdiákként, mint gyerek, de jöttek doktorok, professzorok, parlamenti képviselőnk is volt. Ugyanúgy, egy szinten, egy hangon ünnepeltünk, iszogattunk, eszegettünk, nézegettünk és tanultunk” – lelkesedett Gubcsó Gyula.

Tekerve vagy tolva azt a bringát, az biztos, hogy az elmúlt ötven év emelkedői és lejtői nem állították meg a felfedezni és megismerni vágyó csapatot. Boldog félszázadot, HKT!

fotó: a szerző