Köztudott, hogy a Fatimai Szent Szűz jelenései évente több millió zarándokot vonzanak a helyszínre. Ha utánajárunk a település, Fatima (portugál helyesírással: Fátima) neve eredetének és magának a térség megnevezésének, akkor meglepő felfedezésekre bukkanhatunk.

A Boldogságos Szent Szűz 1917-ben többször megjelent a három pásztorgyermeknek a portugáliai Fatima városának közelében, mely települést egy muszlim hercegnőről és Mohamed lányáról nevezték el.

A 12. században a keresztény seregek igyekeztek visszafoglalni a muszlimok által a 8. században elfoglalt spanyolországi és portugáliai városokat. Ez volt a reconquistum korszaka. Ebben az időszakban egy Gonçalo Hermigues nevű lovag és társai elfogtak egy Fátima nevű muszlim hercegnőt. Egyes történetek szerint a fogságban Fátima beleszeretett Gonçalóba, és hamarosan eljegyezték egymást. Házasságkötésük előtt Fátima megkeresztelkedett, és felvette az Oureana nevet. Fátima és Ourém portugál városok (utóbbi járáshoz tartozik közigazgatásilag a jelenések városa) a hagyomány szerint erről a muszlim hercegnőről kapták a nevüket.

Érdekesség az is, hogy a muszlim hercegnőt Mohamed egyik lányáról, Fátima bint Mohamedről nevezték el, aki az iszlámban nagy tiszteletnek örvend. Az al-Zahra, „ragyogó” címet kapta, és Mohamed egyszer azt mondta róla: „Te leszel a legáldottabb a paradicsomban a nők közül, Mária után.” Bár a muszlimok nem ugyanazt vallják Szűz Máriáról, mint mi, katolikusok, mégis nagyra becsülik őt.

Miguel Angel Ayuso atya, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának titkára szerint ez a kapcsolat kaput jelenthet a párbeszédhez. Egy 2014-es közös imaórán megjegyezte: „A Katolikus Egyház elismeri, hogy a muszlimok tisztelik Jézus szűz anyját, Máriát, és jámboran hívják őt segítségül… Máriát többször említi a Korán. Az iránta való tisztelet annyira nyilvánvaló, hogy amikor az iszlámban említik őt, szokás hozzáfűzni, hogy Alayhi al-Salam (Béke legyen vele)… Mária, a muszlimok és a keresztények példaképe, a párbeszéd példaképe is.”

Fulton Sheen amerikai püspök és hitszónok egyik beszédében szintén érdekes kapcsolatot lát a muszlimok Mária és Mohamed lánya iránti tisztelete és a Szűzanya fatimai jelenése között. „A Szűzanya ebben a huszadik században miért mutatkozott meg a jelentéktelen kis faluban, Fatimában, hogy minden jövő nemzedék számára Fatimai Szűzanya néven legyen ismert? Mivel az égből soha semmi sem történik véletlenül, hacsak nem minden részletre kiterjedő finomsággal, úgy hiszem, hogy a Boldogságos Szűz azért választotta a Fatimai Miasszonyunk nevet, hogy a muszlim nép számára a remény záloga és jele legyen, és biztosítékul arra, hogy ők, akik oly nagy tiszteletet tanúsítanak iránta, egy napon az ő Isteni Fiát is el fogják fogadni.”

Meglepő módon a portugáliai Fatimában található kegyhely a keresztény zarándokok mellett a muszlimokat is nagy számban vonzza. Azért mennek, hogy megnézzék azt a helyet, ahol Szűz Mária megjelent az egyik legjobban tisztelt asszonyukról elnevezett városban.

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária arra szólította fel a keresztényeket, hogy imádkozzanak a világ békéjéért. Egy olyan korban, amikor az erőszakot oly gyakran követik el az iszlám nevében, mennyivel inkább a Fatimai Szűzanyához kell folyamodnunk! Folytassuk szolgálatunkat a világ békéjéért, és kérjük a Szűzanyát, hogy legyen híd a muszlimok és a keresztények között, és könyörögjünk, hogy érjen véget a gyűlölet, amely oly sok erőszakot szült és szül szerte a világon!

Amikor azonban a fatimai jelenésekkel foglalkozunk, vagy a kegyhelyen imádkozunk, óhatatlanul találkozunk azzal, hogy a Szűzanya Cova da Iriában, azaz Szent Irén völgyében jelent meg a pásztorgyermekeknek 1917-ben. De ki is volt Szent Irén, akiről a kegyhelynek otthont adó terület a nevét kapta, sőt a közeli településen, Tomarban született?

A kérdés megválaszolásához a 7. századig kell visszamennünk, és meg kell ismernünk Tomari Szent Irén vértanú életét. A hagyomány szerint Irén 635 körül Nabanciában született, amely ma Tomar néven ismert. A település Fatimától fél óra autóútra van, és a portugál történelemben arról ismert, hogy itt található a templomosok utódainak, Krisztus Lovagrendjének kolostora.

Irén jómódú és befolyásos családba született. Szülei magántanárt biztosítottak számára, és zárdaiskolába küldték. Nagyon szép lány volt. Azok a férfiak, akiknek alkalmuk volt látni őt, el voltak ragadtatva a szépségétől. Egyikük, Britald, a városban élt. Kifigyelte, hogy mikor megy Irén a templomba, és követni kezdte. Plátói szerelme megszállottá tette a férfit, és végül odament Irénhez, és megkérte a kezét. A lány visszautasította Britaldot, mondván, hogy tisztasági fogadalmat tett, és Istennek szentelte az életét. A férfi összetörten távozott.

Volt egy másik férfi is, aki titkos terveket dédelgetett Irénnel: tanítója, Remigio. Szerzetes volt, akit Irén szülei nemcsak azzal bíztak meg, hogy tanítsa lányukat, hanem azzal is, hogy vigyázzon rá. Ahogy telt az idő, Remigio egyre jobban beleszeretett a lányba, és egy nap Irén döbbenetére kéjjel a szívében, erőszakosan közeledett hozzá. A lány a lehető leghatározottabban elutasította a férfit, de Remigio nem tágított. Ugyan elengedte Irént, de bosszút forralt.

Nem sokkal később az emberek kérdezgetni kezdték Remigiótól, miért nem tanítja többé Irént. Az egykori nevelő a lány rossz hírét keltette: azt állította, tudomására jutott, hogy hajadonként áldott állapotban van, ezért semmiképp sem akarja, hogy bármi köze legyen hozzá. Ezután üzenetet küldött a mit sem sejtő Irénnek, hogy találkozhatna-e vele néhány percre, hogy tanulnivalót adjon át neki, aki így beleegyezett a találkozóba. Remigio itallal kínálta a leányt, amit Irén elfogadott. A történet szerint a férfi olyan mérget főzött, amelytől felpuffadt a lány hasa. Ezért amikor az emberek így meglátták őt, elhitték Remigio hazugságát.

A hír eljutott a korábban elutasított kérőhöz, Britaldhoz, aki elvesztette a fejét, hogy Irén hazudott neki. Vélt kicsapongását nem tudta elviselni, ezért felbérelt egy zsoldost, hogy ölje meg Irént. A lány hazafelé tartott a délutáni imádságáról, amikor rátámadt a merénylő. Hátulról odalopakodott hozzá, és elvágta a torkát. Élettelen testét a Tejo folyóhoz vonszolta, és beledobta. Az emberek, miután már nem látták Irént misére járni vagy a templomban imádkozni, azt hitték, hogy szégyenében elhagyta a várost. Mi más történhetett volna vele? Itt lép be a történetbe – a hagyomány szerint – Irén nagybátyja, Celius apát, aki misztikus kinyilatkoztatásban értesült Irén halálának körülményeiről és arról, hogy hova tűnt a holtteste. Körmenetet szervezett, és elindultak arra a helyre, ahol értesülése szerint megtalálhatják.

A víz Irén holttestét Scalabis (ma Santarém, azaz Szent Irén) városának partjaihoz sodorta. Amikor a körmenet a helyszínre ért, a víz visszahúzódott, és sértetlenül megtalálták Irén földi maradványait. Megállapították, hogy nem volt várandós, és hogy hazugságok és rágalmak áldozata lett.

A szerzetesek ünnepélyesen eltemették, Szent Irén (Santa Iria) igaz története pedig terjedni kezdett. Róla nevezték el Cova da Iriát, ahol a Szűzanya megjelent a fatimai gyermekeknek. Szent Irén tisztelete mind a pásztorgyermekek, mind az ott lakók számára élő és ismert volt. További érdekesség, hogy a nevét viselő városban 1247-ben eucharisztikus csoda történt. Liturgikus emléknapján, szülőhelyén, Tomarban és a róla elnevezett városban, Santarémban, valamint vértanúságának helyén, a szobrát körmenetben hordozva, rózsaszirmokat szórva a Tejo folyóba emlékeznek meg róla.

Tomari Szent Irént szentként és vértanúként tisztelik egész Portugáliában és a Katolikus Egyházban. Tomar és Santarém védőszentje, liturgikus ünnepe október 20-án van.